Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek
találtam a fiatalok után ..Nem kérdezte meg, hogy valójában miket is talált, mert úgy érezte, ez esetben bele kellene avatkoznia. . . Szemére vetik Nagyistóknak, amiért a klubfoglalkozás után több ízben néhány lány és fiú mentei vele a lakására. Ezt az egyébként valós tényt bacchanáliává és szexuális orgiává továbbképzelni jókora adag előítéletet tételez fel. Annyi bizonyos, hogy ezek a fiatalok a nemek között is oldottabb, kötöttségektől mentesebb kapcsolat megteremtésére törekednek, s a klubban szövődő gyengébb- erősebb érzelmi szálak egy-két esetben a beteljesedésig is elvezettek. (Tévedés ne essék: ezek a szálak csak eredeztek a klubbéli környezetben, folytatásuk részletezését tiltja a diszkréció.) De egy ifjúsági klubtól talán nem szükséges a zárda-aszkétiz- must számonkérnünk. Hogy sokan a piros lámpát emlegetik a klub bejáratával összefüggésben, az abban a szemforgató, egyben parlagias gyanú-tenyészetben leli magyarázatát, amely általában a falusi fiatalok szerelmi érdeklődését, párválasztó szándékát övezi. A jászszent- lászlói közvélemény a hajadonokkal kapcsolatban csak a két szélsőséget ismeri — és ismeri el! —: a szüzességet a nászéjszakára tartogatót és a mindenkinek lefekvő kurvát. De aki szabad, modern emberi kapcsolatteremtésre törekszik, annak számolni kell a kiközösítés veszélyével. Ilyen esetben az egybekelés sem enyhíti az értetlenséget, legfeljebb azzal tesznek pontot az ügy végére, hogy összeházasodtak, mert útban van a gyerek ... Különösen a fiatal értelmiségieket sújtja ez a helyzet, akik amúgyis nehezen találnak műveltségi szintjüknek megfelelő partnert. A községben maradt érettségizett fiatal lányok — huszonvalahányan lehetnek ilyenek —, ha nem is a mesebeli királyfit, de mindenesetre a jó parti lehetőségét várják, mert erre predesztinálja őket a polgárhatnám szülői környezet. Amikor a vonzó megjelenésű fiatal értelmiségi megtelepedett a községben, nyomban megindult a lányos mamák versengése: ki tud többet mutatni, ki tud többet nyújtani. A győztes az lett, ahol a pompás vacsorák, az autóhasználat mellett az ara a próbaházasság örömeit is latba- vetette. Ám ez egyáltalán nem találkozott a közvélemény megvetésével. Sőt! A lány szülei a falu legjobb módú emberei közé tartoznak, a papa iparos, akire mindig számítani lehet, tehát nem érdemes haragban lenni vele. Meg különben, akinek jól megy, annak többet szabad, mert hiszen azt az égi hatalmak is kedvelik, tehát többet megbocsátanak neki, mint az átlagos, vagy átlag-alatti halandónak. Nagyjából így állunk a mai falu erkölcseivel. * Még egy vádaskodással kell foglalkoznunk, amely mellesleg nem az utolsó a klubbal kapcsolatban. — Egy évvel ezelőtt — sorolja Papp József, az új, kinevezett klubvezető —, amikor még nem voltam KISZ-titkár, összeszedtem vagy tizenöt parasztfiatalt, azzal, hogy elviszem őket a klubba. Úgy láttam, tetszik nekik az ötlet. Elmentünk. Nem mondom, szívesen fogadtak bennünket, de ennek ellenére a mi fiataljaink nem tudtak elvegyülni. Még vagy két ízben próbálkoztam, aztán a fiatalok kijelentették, hogy ők oda többet nem mennek. Miért? Nem érzik jól magukat, mondják. Hímeztek, hámoztak, aztán kibökték, hogy az egyik leánypajtásukra klubbéli társa ráöltötte a nyelvét. Meg ott olyasmikről beszélnek, ami őket nem érdekli. Nem is nagyon értik . . . Nagyistók János ezt mondta: — Csakugyan eljöttek néhányszor az Új Barázdá-ból. Előtte nyomatékkai hangsúlyoztam a klubtagoknak: házigazdák vagytok, táncoltassátok, szórakoztassátok a vendégeket. De igyekezetük teljesen csődöt mondott. A tsz-fiatalok mozdulatlan, 38