Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek

felelős volt valamiért, ha másért nem, a játékok elpakolásáért, rendbetételéért. A klub taglétszáma általában ötven körül volt, de negyvennél soha sem kevesebb. Aki egy hónapig nem járt a klubba, az tagságát automatikusan elveszítette, s csak úgy szerezhette vissza, ha egy hónapon át minden foglalkozáson megjelent, mint „alkalmi tag”, minden egyes esetben három forintos „beugróért”. Megoszlását tekintve a tagok foglalkozása vegyes volt; ipari tanulók, diákok, fiatal mezőgazdászok és ifjúmunkások. A második évben már a munkások javára tolódott el az arány, ők képezték a tagság 60 százalékát, 30 százalékát a diákok, és 10 százalékát a mezőgazdaságban dolgozók. Ipari tanulónk csak kettő-három volt összesen.

— No most a programról is valamit. Ezt mindig a saját „képmásukra” alakították a fiatalok. Amikor két fiú bevonult katonának, rövidesen megszervezték a légierő két tisztjének idelátogatását. A lányok javaslatára két kecskeméti költő tartott író— olvasó találkozót. Közös kirándulások a Tiszapartra, üzembe, tárlatokra, múzeumokba. Sok-sok ötletes játékot találtunk ki mi magunk. Az egyik például, amikor végigkérdeztük egymástól: Mitől függ, hogy mi történik? Ez önálló gondolkodásra, véleményalkotásra szoktatta a fiatalokat. Találkozóink voltak különböző nemzetiségű diákokkal. Páros vetélkedőt rendeztünk a majsai ipari tanulókkal. Kerékpárversenyt szerveztünk. Felkutattuk Pataki István hozzátartozóit. És így tovább. A szellemi vetélkedésben háromszor egymásután nyertük el a járási első helyezést. A megyében ötödikek lettünk. Jól szerepeltünk az országos vetélkedőn is, amiért tízezer forintos jutalmat kaptunk a KISZ-központtól. Ha ez mást nem, annyit mindenesetre bizonyít, hogy a klub élete egészében véve tartalmas volt. S így a foglalkozások második felét nyugodt lelkiismerettel táncolhattuk végig. Mert ha a fiataloktól elveszik a táncot, „kisöregeket” csinálunk belőlük.

. . . Eddig minden csak idill, napfény és derű, — a „fényes szellők” korszakát idéző. Fanfár, zászlólobogás, végtelenre nyitott távlatok. Holott a klub a falu ellentmondásos társadalmi viszonyainak sűrű erőterében bontakozott ki, a hivatalos kulturális és politikai tevékenység programokba ágyazott részeként, tehát korántsem valamiféle légüres térben. Még olyan értelemben is kötődött a helyi viszonyulásokhoz, hogy a klubba szívesen eljártak a helyi vezetők, értelmiségiek teenager-korú gyermekei. A párt-, tanácsi és kulturális irányítás odafigyelését ezért kétszeresen is számításba kell vennünk, illetve kellett vennie Nagyistóknak. Ez az odafigyelés pedig eleve csábít a szerencsés vagy kevésbé szerencsés, az illetékes vagy kevésbé illetékes beavatkozásra. Amíg a klub járási, megyei és országos sikereit aratta — működésének első évében —, addig ez a tény az összekoccanásoktól jól megvédte a fiatalokat. Csakhogy egy klub működése nem állhat csupa sikersorozatból, vannak „szürke, dolgos hétköznapok” is. S amikor ez a korszak köszöntött a klubra, akkor kezdődtek a bajok is. A közbiztonságért felelős hatósági ember, karszalagos társával együtt ekkor kezdte rájuk nyitogatni az ajtót. Ebből még semmi rossz nem származott volna, jóllehet, a fiatalokat kissé zavarba hozta, hogy a látogatók szótlanul megálltak az ajtónál, s ott álltak mozdulatlanul, merev arccal 15—20 percig is. A fiatalok eleinte kérlelték őket, üljenek közéjük, beszélgessenek de, akárcsak a szobrokhoz szóltak volna. Később úgy tettek, mintha jelenlétükről nem is vettek volna tudomást, ám a hangulat érezhetően megromlott. Nagyistók aztán az egyik alkalommal, hogy jobb kedvre derítse a fiatalokat, a hatósági emberek elvonulása után kijelentette: „A klub a miénk. Ami itt folyik, azért egyedül mi vagyunk a felelősek. Nincs szükségünk senkinek a felügyeletére.”

A megjegyzés, túlzásaival együtt, jogos volt. De mire szárnyra kelt, már csak a túlzás maradt meg belőle: Nagyistók kétségbe vonja a községi vezetés hatáskörét, sőt nemcsak azt, a járásét, a megyéét, az országosét is. Hozzájárult ehhez, hogy néhány

34