Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek
„Jelentem, hogy 1969. december 24-én a községi Művelődési Házban a „Pataki István” Ifjúsági Klub klubestet tartott. A klubtagok kb. 10 órakor (22 óra) a Művelődési Házból eltávoztak és 23 órakor nagyobb csoportokban a Római Katholikus templomba mentek, ahol a hagyományos éjféli misére gyülekeztek az emberek. A templomba érve egyenesen a kórusra vonultak fel, ahol kiabáltak, ittak, duhajkodtak. A plébános, amikor értesült, hogy mi folyik a kóruson, felment hozzájuk, kérte őket, hogy a templomból távozzanak. Ezt három esetben megismételte, ez idő alatt tiszteletlenül gúnyolódva beszéltek vele a fiatalok. Harmadszori felszólításra a kórusból lejöttek és a templomajtó elé álltak, s hangosan azt kiabálták: senki ne jöjjön a templomba, mert az éjféli mise elmarad, az ajtó be lesz zárva. A hosszas kiabálás után a plébános ismét felszólította őket, hogy ne zavarják az éjféli misét, s kérte, távozzanak el a templomajtóból. Felszólítására a fiatalok szétoszlottak. Ezt követően az éjféli mise szertartását a plébános megkezdte. Azonban 0 óra 20 perckor a fiatalok újból visszamentek a kórusra, ahol a duhajkodást élőiről kezdték, a szertartásba belekiabáltak, bégettek, táskarádiót szólaltattak hangosan. Mészáros József bevizelt a kórusra, egy másik fiatal, kihasználva azt az időt, amikor az orgonán nem játszott a kántor, arra ráült és ennek következtében az orgona egyfolytában szólt. Az egész éjféli mise szertartását végig zavarták, amíg csak a pap be nem fejezte. Ez a körülmény rendkívül nagy megbotránkoztatásra adott okot a község egész lakossága előtt.” Es hat név következik: születési dátummal, lakcímmel. A fiúk két év toleranciával egykorúak, ketten-ketten 1950-ben, 1951-ben, illetve 1952-ben születtek. Hárman közülük a most alakuló-gyakorló beatzenekar tagjai. Semmivel nem ütnek el a többitől, kócosak, soványak, anti-elegánsak és szabadszájúságukban is szelíd- szavúak. Kifejezéseik frappánsak, talpraesettek, zsargonszerűségükben is tömörek. Tettüket, mint mondják, már másnap megbánták, az a fél tízes záróra volt az oka mindennek, mert nem volt hová menni, és ahová mégis mentek, a házibulira, ott elég erős volt a kínálás ahhoz, hogy felöntsenek. Előbb csak a kíváncsiság vonzotta őket, a legtöbbjük még nem látott éjféli misét. Az első közbekiabálás után végképp megfeledkeztek magukról. „Ezt megspórolhattuk volna magunknak” — mondja a gitáros és belecsap a húrokba. Nincs Jászszentlászlón két ember, aki az esetet hasonló módon adná elő. Mindenki más-más részletet hangsúlyoz. Ugyanez jellemzi a félegyházi járásbíróság előtt elhangzott tanúvallomásokat is. A fiúk, köztük Mészáros József, tagadják a bevizelést, az idős plébános pedig, mint az egyik legilletékesebb, bevágja az orrom előtt az ajtót, amikor az ügyről érdeklődöm. De bizonyos, hogy itt nem is a részletek az izgalmasak, hanem a folyamat, továbbá az azt kiváltó lokális és társadalomlélektani tényezők rendszere, az emberi viszonyulások a mai falu szociális légkörét alapvetően meghatározó hálózata. A bíróság 3—5 hónap körüli börtönbüntetést szabott ki, részint felfüggesztettet, részint letöltendőt. A törvény szerinti meg-, illetve elítélés rendjénvaló dolog, a törvényes rend megsértését minden jogállamban a megfelelő szankciók foganatosítása követi. De a törvénykezést csak annyiban érdekelheti a társadalmi háttér, amennyiben az a konkrét megtörténést alátámasztja, vagy azzal esetleg ellenkezik. Az elgondolkoztató az, hogy az értelmezésnek ezt a leszűkített módját a község vezetői sem haladják meg. „Csavargó, semmirekellő, feltűnnivágyó mihasznák ezek” — e vélekedésben azonos platformon van a tanácstitkárnő, Pavlovics János községi párttitkár és Kurucz István iskolaigazgató, aki jelenleg a tanácselnöki teendők elvégzésével is meg van bízva. A templomi botrány után pár hétre felfüggesztették a klub működését, január elején összeült a községi pártbizottság csúcsvezetősége, s határozatában egy évre 32
