Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek
Hazai tükör HATVANI DÁNIEL Jászszentlászlói tizenévesek (Egy falusi ifjúsági klub ürügyén) Az utak, a falu központjában, mintha gondolkodnának azon: egyáltalán érdemes-e elágazniuk. Idétlen kanyarodással válnak el egymástól, az egyikre — a Halas—Féiegy- házi műútra legrövidebben rácsát la kozó ra — felfú'ződik az alig-emeletes tanácsháza, a sarokháznak is beillő tsz-iroda, az Aranyhomok-é, majdnem szemben vele a községi könyvtár (emeletén a pedagógus-könyvtáros házaspár lakásával). Kellemes, villanegyed- szerű része ez a falunak, a műút és a vasút közé szorítva; a kétkarú sorompó naponta többször lecsukódik; az elágazásnál elterpeszkedő, a mozihoz simuló hosszú házban van a kisvendéglő, de itt csak mindenki kocsmának nevezi; átellenben a bekerített, parkosított részből nyúlik ki, óriás ezüst pitypangként a hidroglóbusz, mellette fából ácsolt fúróállvány; az út túloldalát a községi park fái árnyékolják, a sarkon meghúzódik az első világháborús penészszürke kőbaka, roskadozik a kettős kőkereszt alatt; a park közepén sétány nyúlik végig, elől forgókereszttel elrekesztve, túlsó vége hirtelen ér véget a katolikus templom falánál, a sekrestye ajtajánál. A „city” két-három üzletből áll, meg a takarékszövetkezet rácsos ablakú székházából, ahol a spórolós jászszentlászlóiak tízmilliója kamatozik lassan, de folyamatosan. Két házzal odébb, már egy újabb elágazás elején található a Kedves-cukrászda, amely nemcsak hétköznap, de vasárnap is bezár este kilenckor. Ezen az úton haladva igen hamar kiérünk a faluból, a cukrászda után pár házzal odébb a maszek kovács veri a vasat szünet nélkül, ha viszont visszakanyarodunk az üzletek elé, még jócskán sétálhatunk lefelé a főutcán, egymás közelében találjuk meg a sajtüzemet és a központi iskolát, majd egy mellékutcában rábukkanunk az Új Barázda Tsz most renoválás alatt levő székházára. A szemhatár előtt itt már újból kitárulkozik a tanyavilág. Van-e Jászszentlászlónak fiatalsága? A kérdés nem érdemel külön tanulmányozást, a 3500 lélekszámú község korfáján a 15—30 évesekhez tartozók lombozata nem is szélesebb, nem is keskenyebb, mint az ország községeinek átlagában. Létszámuk 300—400 között lehet, ha ez egyáltalán mond valamit, egységes rétegnek ez a populáció semmiképpen sem tekinthető. Ilyen tűnődés után jutok el a kultúrotthonhoz, amely pedig a vasútállomáshoz legközelebb eső középület, mindjárt az első fordulónál következik; jellegtelen hodállyá felújított létesítmény, majd egy millióért, mire ideérek, kilenc óra is elmúlik, kocsma és cukrászda zárva, de a lehúzott redőnyök mögött fényt sejtek, a kiszűrődő monoton villanygitár-akkordokat már előbb észreveszem. Benyitok a nagyterembe, a színpadon négy-öt ifjú ember, farmernadságosan, hosszú hajjal, kettő-három gitározik, egy dobol, egy az erősítőt babrálja, nagyon a kezdetnél tartanak még, de a színpad előtt az ablak alá rakott hosszanti széksor elején is ül egy ifjú, egy másik pedig magakora30
