Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Nógrádi Gábor: Az elrendeltetésről (vers)
NÓGRÁDI GÁBOR AZ ELRENDELTETÉSRŐL Én csak úgy lettem költő, mint magyar magyar, zsidó zsidó, ideüldöztek, elhajtottak erre, mint kővé a lomb, mint kurvává a lányod, én csak úgy, megnyomtak, összetörtek, én csak úgy lettem érzékeny bolond, hogy erre jöttek a lányok és a tankok, mert megnyomtak a lányok és a tankok, hogy üvöltöztem anyacsöcs után, meg sors, meg hon, meg az Isten után, s kipusztultak, mire rájuk találtam. Én csak úgy leltem verset, mint az ország szerdát, hogy belevágta hétfő és a kedd, begyömöszölte Duna—Tisza csontját, s csüngő bordájú jobbágy-mellkasát odavonta a pisztolyos vasárnap. Mert engem is a vascsontvázak vártak és apámnál az ajtók, ablakok, s Berta kocsmáját rám hagyhatta volna a sok pohárral, meg az asztalokkal, az ám az üzlet! De iszós nagyapáim versre fogtak, s jövő-józan magam kell adni-venni alkuszok és kufárok ricsajában a történelmi kiárusításon. 11
