Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Matos Lajos: Az aréna (filmnovella)

A Szőke áfáihoz megy, úgy mutatja: — Amikor az első kijutott, a dárda nyelével visz- szatartjuk a zárólapot és a másik kettő is kiugrik a folyosóra.

— És ki lesz az első? — kérdi gúnyosan a Szakállas.

— A folyosó keskeny. Végül úgyis csak egyenként mehetünk tovább. Könnyen végezhetnek velünk. Meg is teszik, ha ezt az ostobaságot megpróbáljuk — szólal meg a Dagadt.

— Te itt akarsz megrohadni? — kérdezi a Szőke.

— Nem. De fölöslegesen nem kockáztatok.

— A lázadó gladiátorok mindig a keresztfán végezték. Ha végigcsináljuk a játékot, legalább egyikünk megúszhatja — mondja a Szakállas.

— Te ezt elhiszed?

— Aki győz, szabad lesz.

— Találkoztatok már szabadon engedett gladiátorral:

— Nem, de mindenki tudja, hogy ez a szokás.

— Megígérték?

— A gladiátornak senki sem tartozik ígérettel.

— A legyőzött is kegyelmet kérhet — szól közbe a Dagadt. — Azt mondják, ha jó küzdelem volt, a sebesült vesztest is elengedik.

A Szőke ránéz.

— Gondold magad az arénába. Véredben fetrengsz a földön, reménykedve emeled a kezed, de tudod, hogy ott körben minden hüvelykujj lefelé mutat: Öld meg! így fogjuk elvágni egymás torkát.

— Hagyd ezt a nyavalygást! — mondja a Szakállas. — Egyformák az esélyeink. Egymásnak adjuk ezt a lehetőséget. A szerencse dönti el, melyikünk marad életben.

— Én nem megyek az arénába — mondja a Szőke.

— Csak nem félsz? — kérdi a Dagadt. — Te vagy a leggyorsabb.

— Nem akarsz harcolni? — kérdezi a Szakállas.

— Nem szerzem meg nekik ezt az örömet. Persze, lehet, hogy nem is azért csinálják.

— Mit akarnak tőlünk? — kérdezi a Szőkétől a Dagadt.

— Hogy megöljük egymást — felel a Szakállas.

A Szőke indulatosan feléje fordul.

— Talán ezt várják, de nem igaz, hogy erre bárki is kényszerítene!

— És a fegyverek? — kérdezi a Szakállas.

— Fegyver vagy szerszám, nem olyan nagy a különbség.

— Akkor miért nem tárgyalnak velünk? — kérdi a Dagadt.

— Várnak és figyelnek.

— Hát én nem várok — mondja a Szakállas.

— Mit csinálsz?

— Majd eldől az arénában.

— Ott nem dől el semmi! — kiált a Szőke.

— Honnan tudod?

— Én voltam az arénában.

Döbbent hallgatás.

— Mikor? — kérdezi fojtott hangon a Szakállas.

— Legutóbb, amikor megsérült a vállam.

Változik a kép: a Szőke a falhoz simulva siklik a folyosóban. A fal szemcsés felületén villogó fények mozognak. A derékszögő kanyarokkal megtört folyosó teremmé szélesedik. Az alacsony csarnok mennyezetét domború ívek alkotják. A szemben levő falon két nyílás látszik: a bal oldaliból világosság árad. A Szőke megpihen, letörli arcáról az

5