Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Mély homokban

300 holdas közös területük volt. A harmadik évben: 960 hold. A múlt év végén: 1370 hold. De sokkal több is lehetne, ha a szakszövetkezet elfogadna minden felajánlást. A közösbe vont földek után járadékot fizetnek; aranykoronánként 5 kilós búzaértéket. A ballószögi földek átlagosan öt aranykoronásak. A 100 holdas kukoricaföldet az 1969 évi vetés előtt jól megtrágyázták, kiadták százalékos művelésre, mégis csak 12 mázsás átlagtermést értek el.

Telepítettek 44 hold szőlőt, 27 holdas barackot, ezek már teremnek, tavaly 800 hektó bort adót a közös. Az átlag nem sokkal haladta meg a 20 mázsát. Az öt hold szamócás nagy része tönkrement, kiöregedett. A málnásuk egy holdnál kevesebb, pár holdnyi területen paradicsomot termesztenek. Jó két évvel ezelőtt megszüntették a tehén- állományt, azóta csak marhahizlalással foglalkoznak. A borjakat a gazdáktól vásárolják fel. Ráfizetéses a sertéstartás, most készülnek a megszüntetésére. Inkább több szarvasmarhát hizlalnak. Áttérnek a kukorica vegyszerezésére, a százalékos művelés nem vált be, a vállalók nagy része nem kapálja meg a kukoricát.

Egy éve mozaik-gyártással foglalkoznak. Kiskunlacházáról hozzák a sódert, köbmétere ideszállítva 153 forintba kerül. Kell hozzá még kőpor és cement. Az előbbit Leányvárról szállítják, mázsáját 28 forintért. A cementért elmennek a gyárba, Vácra, Tatabányára. így olcsóbb. Október elején számításokat végeztek, ráfizetés mutatkozott. A TÜZÉP 1,56 forintért vette át darabját a mozaiknak, a szakszövetkezetnek 1,80 forintjába került.

Az egyedül jövedelmező a közvetítő kereskedelem: a tagoktól átveszik a gyümölcsöt, a paradicsomot, s tovább adják a MÉK-nek. Ez évente hoz 140—150 ezer forintot.

A szakszövetkezet, hiába minősül közös területe gyenge adottságúnak, nem kap állami árkiegészítést.

Wéber Aladár — a helvéciai homokra szőlőskertet varázsoló Wéber Ede unokája — meggyújtja az Aladdin-lámpát, halvány fény vetődik a teremnyi méretű szoba sarkaiba. Zöld-zománcosan csillan meg az erdélyi kályha hasábrendszere; egy letűnt életmód vigasztalan emlékműveként.

— Sokan azt gondolják, nálam még most is élivei állnak a százasok. A maszek gazdálkodás ma már fényűzés. A trágyát mázsánként tizenhat forintért veszem, hogy mást ne mondjak.

Apja hét éve halt meg.

— Jó barátságban volt Mathiász Jánossal és Kocsis Pállal. Szőlészkedett. Én is tőle tanultam. Azt akarom kikísérletezni, melyik fajta alkalmas leginkább a kordonos művelésre. Van tizennyolc fajtám a három holdon, ami még megmaradt.

Tagja a szakszövetkezetnek — annakidején még apja lépett be a földdel —, de nem jár el az irodába. Kapcsolatot nem is tart senkivel. Agglegény. Nővérével lakik a nagy házban.

— Amíg Petőfi Sándor volt a Helvéciai Állami Gazdaság igazgatója, vele elég sűrűn találkoztam. Itt a közelben rendeztek be neki egy műhelyt, minden szabadidejét esztergályozással töltötte, az volt neki a hobby-ja.

Korhánközi úti iskola, egy tanterem, kétszobás lakás. Osztatlan alsó tagozatot tanít Csorna Károlyné. Férje pék, naponta bejár Kecskemétre. Van egy Trabantjuk.

Egyik szobában a saját tévéjük, a másikban az iskoláé. Behozták a téli szünidőre, ne ártson neki a hideg.

Az iskola előtti dűlőút járhatatlan.

— Meg kellene javítani homokkal, venyigével. De újból tönkreteszik — mondja az ember.

70