Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - EMLÉKEZÉS - Kunszabó Ferenc: Hontalan honosok
Azt mondták, ne bolondozzak, ők értik, hogy én miért bolondozok, de ne bolondozzak, mert ez a demokrácia nem tréfából, hanem komolyan adja a földet, és nem szép tőlem, hogy bolondságra veszem a dolgot... Aztán beszéltünk mindenről, emlékszem, még a csillagok járásáról, meg a nagyapám haláláról is — és elég az hozzá, hogy ők ketten voltak, én meg csak egyedül, és nekik a beszéd volt a foglalkozásuk, nekem meg a: nyomjad, Péteri — hát megagitáltak. Mondtam is nekik, hogy ha ti cselekedni is olyan szépen tudtok, mint beszélni, akkor igen meg leszek veletek elégedve — mert még akkor se nagyon hittem, hogy Kovács Péternek Bácsalmáson valaki adni akarjon; addig mindig csak elvenni akartak. Hát aztán nemsokára ki is osztottak, méghozzá nem hat, hanem kilenc holdat, mert közben kiderítették, hogy mikor a testvéreimnek osztottak, akkor pontosan anyámat mindig elfelejtették, és most arra is adtak három holdat, a szegény öregre, hogy ha már lábatlan embertől születtek gyerekei, akkor legalább vagyona legyen. * Ezerkilencszáznegyvennégy végén a Bácska és Baja lakossága mintegy százhúszezer fő, ebből körülbelül húszezer német, talán hatezer bunyevác, hozzávetőleg kétezer sokác és mintegy ezer szerb, ez utóbbiak főleg Baján, erősen elmagyarosodva — ez a szám azonban, és főként az arányok, állandóan változik és változnak: A visszavonuló németekkel mintegy háromezer aktív volksbundista megy el, legtöbbje családostól, és velük egy időben mintegy ezer magyar, főként magú kát kompromittált tisztviselők, ilyen vagy olyan helyi hatalmasságok, biztokosok. A front elvonulása után a népmozgás nem csendesedik, hanem egyre nagyobb hullámokat vet. Vajdasági telepesek húzódnak északnak az első hetekben nyitott határon, velük németek, kik nem vállalják a jugoszláv uralmat; a németektől, nyilasoktól és usztasáktól leszakadó civil menekültek tartanak visszafelé keletnek és délnek — s a jugoszláv hatóságok nagy tömegekben telepítik át a székelyeket Magyarországra, a Bácskába közel hatezret. A háború befejeztével a különböző irányú és indíttatású népvándorlások még erősödnek. Negyvenöt júniusában a kelebiai vezető jegyző jelenti, hogy negyvennégy decembere óta mintegy tizenötezer ember lépte át észak felé a határt, s huszonötezer vár bebocsáttatást Jugoszláviától, déli szomszédunk azonban nem hajlandó ezt a tömeget átvenni, így nagy részüket az oroszok tartják táborban, és látják el élelemmel. A vándorlók ideiglenesen behúzódnak a falvakba, vagy erdőszéleken vernek tanyát. Sokuk letelepedési engedélyt kér a hatóságoktól, de a Bácska csak keveset tud fogadni, mert a székelyekről keli gondoskodnia, s a német kitelepítés csak később lesz elhatározott dolog. Negyvenötben így duzzad fel a Bácska lakossága. A szovjet katonai hatóságok — ha magyar állampolgárokról, illetve magyar nemzetiségííekről van szó —, belügynek tekintik a dolgot, a magyar hatóságok türelmi politikát folytatnak, a délszláv nemzetiség az újonnan jöttékét ki akarja szorítani a vidékről — egyedül a német népcsoport lojális velük szemben. Befogadja őket házaiba, ruhát és élelmet ad. Ennek a lojalitásnak persze megvannak a maga belső indítékai: a defenzívába szorult németség így próbál szövetségeseket keresni egyrészt, másrészt pedig munkaerőt talál a hontalanokban, hiszen munkabíró tagjaik nagyobb fele vagy a frontokon, vagy szökésben, vagy internáló táborokban. A székely népcsoport például így kerül abba a groteszk helyzetbe, hogy gazdaságilag és erkölcsileg, sőt helyenként politikailag is, időlegesen a németség befolyása alá kerül. Negyvenhat nyarán megkezdődik a németek kitelepítése, és késő őszig mintegy tizenöt ezret evakuálnak a Bácskából. Helyükön kiterjeszkednek a megragadt hontalanok, a székelyek, az őslakos magyarság szegény rétegei — de ebben az időben elsősorban a délszláv nemzetiség. A bunyevácok helyzeti energiáját rögtön megértjük, ha áttekintjük a nemzetiségi falvakat: községek, ahol a kitelepítés előtt a lakosságnak községek, ahol a lakosságnak legalább egyharmada német legalább egyötöde délszláv Bácsalmás Bácsalmás Vaskút Vaskút Gara Gara Csátalja Csávoly Csávoly Bácsbokod Felsőszentiván Felsőszentiván Katymár Katymár Hercegszántó Bajaszentistván Baja-Alsóváros 3* 35
