Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - Goór Imre: Hej, negyvennyolc esztendő! (vers)

(faár CJjmre

HEJ, NEGYVENNYOLC ESZTENDŐ!

Hej,

bú rátermett idő,

csiki

ködnevelő szellő,

csóka

ködnevelő szellő,

Sej,

megemésztett engem

éltem

negyvennyolc esztendő

ólma!

ólomsúly-esztendő.

Hej,

mikor csillag fölkelt,

gyertya

szememet oltotta,

faggyú

szememet oltotta,

Sej,

szívemet megverte

fényes

egek lángostora,

fattyú!

egek lángostora,

Hej,

azóta, mint a vak,

szakadt

kóválygok sötéten,

részeg

kóválygok sötétben,

Sej,

magamat kicsinynek,

kútba

gondom nagynak vélem,

nézek.

szörnyen nagynak vélem

Hej,

ámulhatnék pedig

látnék

e világ csudáin,

is, ha

emberi csudáin,

Sej,

kezek vallomásán,

szemem

szemek villanásán

volna!

lelkek fordulásin.

Hej,

olvasnám Valeryt,

költőm

temetője alatt,

látnám

temetője alatt,

Sej,

tengerét meglesném,

hullámmikor árad, s apad,

pályán.

hogyan árad, apad.

Hej,

Jevtusenkót látnám

elkéhullaszél — kavarni,

sőt és

késő szélkavarni,

Sej,

a mi Nagy Lászlónkat

korán

jó versruhát varrni,

kelőt.

tartós ruhát varrni.

10