Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ADYRA EMLÉKEZTÜNK - Varga Mihály: Vallomás
Vallomás Ha a%t kérdeznék tőlem: mit kaptam Adj Endrétől, a pontos válasszal adós maradnék. Mert mit is lehetne erre válaszolni?! Talán ezt: Tőle kaptam a dolgok látását, szenvedélyes kutatását a titkoknak, tőle kaptam az Élet mámor-vizének kútjait, a nagy-izzású, egyszeri élet minden forróságát, az el — nem — csókolt csókok távoli leheletét, tők kaptam a középszerűség, az apró emberke-férgek megvetését, az álszent, buta gőg gyűlöletét, tőle kaptam a nyugtalanságot, az örök-keresést, a soha-meg-nem-pihe- nést, a feltüzelt vágyak mélységes tiszteletét, a mindent-érteni-akarás lendületét, a kielégíthetetlen, nagylángú kíváncsiságot, az ahogy-lesz-űgy lesz bosszantó betegségének irtózatát, tőle kaptam a hétköznapi lagymatagság elutasítását, a Rossz elűzésének módszereit, a Nagy Fellángolás misztériumát, a Bódultság rajongását, tőle kaptam az alázat szentségét, Örök Éhség és Örök Szomjúság, az Örök Harc és Örök Beletörődés, az Örök Igazság és Örök Hamisság isteneinek tiszteletét. Mert ő Tenger volt, vize messzire vitte a nyiladozó elmét; mert ő part volt, ahol a háborgó tengeri út utasa pihenést és védelmet nyerhetett; mert ö hegy volt, hogy dermedt-fényes hátára lépve kifürkészhessük a lét titkait; mert ő szelíd tó volt, amelynek partján lombhullajtó fák szomorúságán elmélkedhettünk, mert ő szél volt, távoli tájak üzenetét hozó, mert ő fény volt, napjaink sötét Ze&~K,uEflt beragyogó, és ő élet volt, erőt-adó élet! Örömben, bajban, kínban, fájdalomban mindig hozzá menekültem. Ha világot-teremtő, világot megváltó, világot-tisztító, égig lángoló vágyaimban megcsúfoltak, hozzá menekültem; ha tenyeremen fűszálat melengettem, ha reggeli fényben tündöklő harmatcseppet dédelgettem, ha a Titkok éji óráin isten-kereső lázban messzire űztem az álmot, ha a közeledő Halál láttán elfogott az utálatos félelem, ha a déli fény varázsa fogva tartott, hozzá menekültem; ha az Emberi Gonoszság a becsületemen foltot ejtett, ha az irigység rámszórta mocskait, ha a Gonosz Önérdek áttiport fáradt testemen — hozzá menekültem ! A forradalmakat kemény és szelíd szavakkal hívó, sürgető Ady, a visszásságokat leleplező, butaságot gúnyosan ostrozó Ady, az istenkereső, Halált hívó és Halált gyűlölő Ady, a Sorsot tenyerén alakító Ady, a magyarság-élmény virágait könnyével öntöző Ady, a Szerelem-teremtő, Szerelem-félő, Szerelem-nélkül-nem-élő, Szerelmet-szerető, Szerelmet-megvető, Nöket-újra- teremtő, Nők testében és lelkében búvárkodó, barátokkal tömegesen körülvett, s mégis örökké barátok-nélküli magányos Ady Endre, szebb és igazabb és tisztább vagy, mint valaha! A mi folytonosan változó, állandóan szépülő, veszedelmet magában rejtő korunkban Te egyre több leszel. Varga Mihály 66
