Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Tóth László, mint az Apollo kiadója

igazgató Tóth László nevével. De ezenkívül is több munkámat nyomtatta ki. Mindennek megvan a maga története.

Az Apollót eredetileg Középeurópa címmel terveztük Németh Lászlóval 1932—33-ban, a Tanú indulása idején, amikor mint filozopter nála laktam albérletben. Ott láttam először Tóth Lászlót, ahogy néha a Tanú korrektúráival betoppant Németh Lászlóhoz. A Válasz megindulása és tartós betegeskedésem ezt a szomszédnépek kortárs irodalmát ismertető, negyedévesnek tervezett folyóiratot csírájában megakasztotta. 1934 őszén elvontabb, tudományosabb formában indítottam meg, pár nappal a Marseille-i jugoszláv királygyilkosság után, a dunai szellemi együttműködésre nem éppen a legjobb időpontban. A folyóiratnak talán éppen ezért volt bombasikere, a Pestre látogató Thomas Mann is üdvözölte, Németh László az akkori húszévesek vezető vállalkozásának írta le. Megindulásakor Dénes Béla, a kis Kosmos kiadó tulajdonosa és a Független Szemle szerkesztője, vállalt jótállást az egyik kis pesti nyomdánál. A kezdeti 80 oldal helyett azonban a második kötet 220 oldal lett, s a harmadik és negyedik kötetet sem adtuk lejjebb. A könyvkereskedők akkori éves elszámolási rendszere miatt a nyomdaköltséget nem tudtuk azonnal kifizetni, a kis zugnyomda viszont napi munkájából élt, s amint a Kosmos csődöt jelentett, azt hitte, lapunk bedöglik. A négy szám nyomdaköltségét hosszas huza-vona után, szerény állásaink vagy magánóráink keresetéből vért izzadva, kifizettük, de más nyomdát kellett keresnünk. Végig jártam Pest-Budán a disszertációkból és fiatal költők saját kiadványaiból élő kisebb nyomdákat, — de ezeknek vagy nem volt megfelelő betűkészletük és tördelési fantáziájuk, vagy még drágák is voltak. Volt Kecskeméten egy nem rossz betűkészlettel rendelkező második nyomda is, ennek írtam. Arra gondolni sem mertem, hogy a Tanút, a Választ, a Láthatárt és a Protestáns Szemlét előállító Első Kecskemétihez forduljak árajánlatért. Legnagyobb meglepetésemre Tóth László válaszolt levelemre, azt a kis nyomdát éppen akkor kebelezték be. Felajánlotta az Apollo folyószámlára történő kinyomását. Túlvoltunk már azon a kecsegtető ajánlaton, amit Hatvány Lajos tett nekünk a III. kötet után, hogy ti. a Nyugatot alapító nagy polgári radikálisok és ezek fiatalabb nemzedéke, József Attila és követői, valamint a humanizmust és a középerupai együttműködést képviselő fiatal tudományos kutatók közreműködésével országos havi orgánumot adjunk ki, végül is a Szép Szó lett a tárgyalás következménye.

Tóth László az V. kötet kéziratanyagát átnézve nemcsak szívesen, de valósággal fellelkesedve vállalta a folyóirat kinyomtatását, csak egy biztos hitelű jótálló kellett neki, az is csak formálisan, aki esetleges fizetésképtelenségünk esetén kiáll a lap mellett. Ezt a jótékony virtuális mecénást az akkor még esszéíróként ismert Passuth Lászlóban találtuk meg, aki fiatal kora ellenére már az egyik nagy bank fiókigazgatója volt. Tóth László nem volt türelmetlen hitelező, a kéziratok átadásakor a várható költség 1/3-át, a lap elkészülésekor a második harmadot, és néhány hónapon belül az utolsó részleg kiegyenlítését kérte. Alapjában véve folyószámlát nyitott számunkra és egész kis összegek folyamatos fizetését is elfogadta. A nála készülő első kötet vezető cikke Thomas Mann világhírűvé vált budapesti előadása volt, az „Európa és a humazimus”. A Kecskemétén nyomott hat kötet munkatársai között a következő írók és tudósok szerepeltek, akik ezáltal a (Kecskeméti Nyomda munkatársaivá váltak:

Babits Mihály, Bóka László, Csapiáros István, Dési Frigyes, Faragó László, Gáldi László, Genthon István, Halász Gábor, Hevesi András, Illés Endre, Illyés Gyula, Kardos Tibor, Káldor György, Kodály Zoltán, Kovács Endre, Lakatos István, Lengyel Tamás, Makkai László, Mária Sándor, Ortutay Gyula, Passuth László, Reményi József, Sárkány Oszkár, Sötér István, Cs. Szabó László, Szerb Antal, Thiene- mann Tivadar, Veres Péter, Zolnai Béla. 'A /*1

Az Apollónak általában nagy visszhangja volt, a(kecskeméti/nw3mda is új közönség elé került, itthon és a szomszéd államokban a polgári radikálisok, a liberálisoké két munkáspárt értelmiségei fizettek rá elő, de Amerikából és a Szovjetunióból is jött érdeklődés iránta. A Kecskeméti Nyomda minőségi munkája a magyar határokon messze túlra is elvitte hírét. AfolyóíratotTóth László nyomdai fantáziája teljesen átalakította és az addig és akkor létező magyar folyóiratoktól különböző külalakot biztosított neki. A papírt és a borítólapot ő választotta ki, frissen rendelt betűtípust alkalmazott itt először, kidolgozta a lap tükrét és oldalcímekkel látta el, a címlapok és hirdetések betűit megállapította. Ideje alaposan és részletesen számbavenni és földolgozni Tóth László összes nyomdatermékeinek kataszterét, mindazokat a könyveket, folyóiratokat, különlenyomatokat, sőt napilapokat is, amelyeknek megtervezésében és kivitelezésében egyedülálló szerepe és felelőssége volt. Nem kétes, hogy korának legnagyobb magyar nyomdai ipari művészei között van a helye, Bíró Miklós, Czakó Elemér, Kner Imre, Lobi Ödön, Tevan Adolf mellett. Az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda RT kiadványai az Amicus, a Bíró, a Kner, az Officina, a Tevan nyomda mellé sorolhatók. Minden nála készült folyóirat vagy kiadvány, még egy különlenyomat is külön egyéniség, és mégis megvan az első látásra felismerhető közös jegyük: a k e c s k e/fm éti nyomda stílusa. Míg azonban a többi kiváló kis nyomda statikus, bibliofil kiadványokra törekedett, Tóth László nyomdatermékeivel modern, funkcionális szerepet akart betölteni. Az Apollót a X. kötet után az 1938. évi 18. te. végrehajtása tárgyában kiadott 21 950/1938. ME. sz. rendelet szűntette be, mint több más humanista-radikális orgánumot. Az évi tizenkétszeri megjelenéshez kötött miniszterelnökségi több engedély már eleve lehetetlenné tette évnegyedes vagy még ritkábban kiadott folyóiratok megjelenését.

Az Apollo a kecskeméti nyomdának számos kisebb-nagyobb megbízást hozott, nem utolsósorban

57