Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Tóth László, mint az Apollo kiadója

az egyetemek köréből. De magam is, továbbra is ragaszkodtam a gyorsan és kellemesen dolgozó nyomdához. 1942-ben a Láthatár c. folyóiratban folytatásokban megjelent „A magyar Balkán-kutatás feladatai” c. interjú-sorozatom a magyat Balkán-kutató V. tudományos gárdájának nyilatkozataival és az én bevezető tanulmányommal a magyar Balkán-kutatás múltjáról, akkori állásáról és jövő feladatairól. A félrerakott szedésből szép kötet kerekedett ki „Magyarország és a Balkán. A magyar tudomány feladatai Délkeleteurópában” címmel, amely a Magyar Külügyi Társaság Balkán-Bizottsága égisze alatt került forgalomba. Németnyelvű változata, az „Ungarische Balkanforschung” címmel a nemzetközi tudománytörténetbe is belevitte a magyarság e téren szerzett érdemeit. A hónapok óta gyűlő ólom tetemes veszteséget okozott a nyomdának, úgy hogy leutaztam Kecskemétre, hogy a tördelésben és az imprimatúrában személyesen közreműködve siettessem a könyv megjelenését. 1943 őszén a magyar—angol—amerikai—középeurópai történelmi és kulturális kapcsolatokról szóló tanulmányaimat és cikkeimet adtam nyomdába Kecskemétre. A betördelt munkát éppen azon a hétvégen imprimáltam, amikor a németek megszállták Magyarországot. Bár a munkát már hónapok óta hir- dettékj a folyóiratok és a kiadók egymásután vetekedtek a cégjelzésért és forgalombahozatalért, semmi reményem nem volt a szedés túlélésére, hiszen Kecskemétet és repülőterét az első magyar városok között szállták meg a nácik. Magam hirtelenében Erdélybe vonultam bujdosásra, amíg pesti helyzetem tisztázódik s amikor két hét múlva visszatértem, nagy volt meglepetésem, amikor Tóth László beállított hozzánk egy kofferrel, benne magyar—angolszász tárgyú munkám teljes matricájával. Kecskemét elfoglalása óráiban nem volt sürgősebb dolga, minthogy sajátmaga lematricálja nyomásra kész könyvemet, tudván, hogy a cenzúra azután már úgy sem engedte volna meg kinyomását, viszont a közelgő jobb időkre így akarta azt átmenteni. A matricának aztán további regényes sorsa lett. Állandó, házkutatást várva 1944 folyamán, nem mertem otthon tartani, az Egyetemi Nyomda derék igazgatója, Máté Károly felajánlotta, hogy hivatali szobájának ajtaja mellé helyezzük el a koffert, abban a reményben, hogy ez senkinek a figyelmét nem vonja magára. így is történt. 1945 tavaszának első heteiben az Officina nyomda a matricákat ólomba öntette, jegyzetanyagomat némileg különböző betűvel kiszedte. így lett a magyar demokrácia egyik első könyvkiadványa ez a romantikus pályafutásé könyvem, a Magyarország felszabadításához hozzájáruló két nagy nyugati nemzettel való kapcsolatai hevenyészett története, amelynek sajnos azóta sincs bővebb, módszeresebb kidolgozása. (Ennek a könyvemnek a címe: „Magyarország, Anglia és Amerika, különös tekintettel a szláv világra”. Előszavában fejeztem ki hálámat Tóth László döntő szerepéért a munka megmentésében.)

Tóth Lászlóban, a magyar nyomdászat- és könyvkiadás-történet eredeti utakon járó úttörőjében kitűnő és becsületes üzletembert, a haladó mozgalmak őszinte pártfogóját, mesterségének benfentes művészét, egyszóval egy vérbeli magyar humanistát ismertem meg. Jelentősége és szerepe túlnő kecskeméti helyi érdemein. A modern magyar irodalomtörténetben és a nemzetközi szellemi együtt- ködésben emlékezetes nyomokat hagyott. Ezek alapos és részletes feldolgozása sürgető feladata mindazoknak, akik őt ismerték, vele együtt dolgozhattak és emlékezetét ma is megbecsülik.

58