Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - SZEMLE - Benkő Ákos: Jugoszláviai magyar folyóiratokban olvastuk
ról is. Ám e tömegkommunikációs és hírközlő eszközök meglehetősen vegyes tartalmú és értékű kultúrát terjesztenek, ami magában rejti az értékkeveredés veszélyeit. A jelen körülmények között mégis ez az egyetlen járható út, mert — ahogy Mirnics mondja — „semmilyen valóságérzettel rendelkező kulturális politika sem terjesztheti csupán azokat a tartalmakat, amelyeket saját kritériumai alapján a legszükségesebbeknek tart.” A továbbiakban a szerző az értékkeveredés különböző megjelenési formáit tanulmányozza. Ezek közül igen gyakori az eredetileg magasabb színvonalat képviselő művek átdolgozása a „közérthetőség” érdekében. Sajnos, az efféle „átdolgozásokból” legtöbbször giccs születik. Ritkábban persze az is előfordulhat, hogy az átdolgozás eredményeként létrejött hamisítvány kelti fel az érdeklődést az értékes eredeti iránt. így lett például Jugoszláviában tömegolvasmány — a giccses tv-változat bemutatása után — egy jelentős Faulkner mű. A viszonylag kis közönségű vajdasági kultúrát a kommercializálódás veszélye is fenyegeti. Máris megfigyelhető, hogy „az igényes irodalom és művészet terjeszkedési lehetősége csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. Az igényes irodalmi és művészi törekvések akaratuk ellenére elszigetelődnek.” Mirnics azonban úgy véli, hogy szocialista társadalomban az igazi kultúrát nem szoríthatja ki a „rossz” kultúra, annak ellenére, hgoy a tömegkommunikációs és hírközlő eszközök anyagának jelenleg csak kisebb részét teszik ki az igényes művek. Ugyanakkor azonban az igazi értékek is megtalálhatók mind a könyvkiadás és a sajtó — HID, ÚJ SYMPOSION,a Magyar Szó „Kilátó”c.vasárnapi melléklete — területén, mind a televízió és a rádió műsorában (Lírai tízperc, Irodalmi félóra, Szempont, Rádiódrámák...). A komoly kultúra „fogyasztóinak” száma igen jelentős s minden bizonnyal még nagyobb lenne, ha a közkotatás az eddiginél többet tenne az ilyen jellegű kulturális igények növelése érdekében. A tények és jelenségek körültekintő vizsgálata után a szerző úgy látja, hogy bár az értékkeveredés komoly veszélyeket rejt magában, s noha a hagyományos kulturális intézmények még nem kapták meg egészen a jelentőségükhöz és a bennük rejlő lehetőségekhez mért szerepet a vajdasági magyarság életében, mégis lényegében megvannak a valódi kultúra fejlődésének biztosítékai: „A vajdasági magyar kultúra képes arra, hogy a tömegkommunikációs eszközök tartalmában is megőrizze az igazi kultúra fejlődésének a lehetőségeit. Ahhoz azonban, hogy a kulturális igények és szükségletek, valamint ezek kielégítésének a színvonala állandóan növekedjen, arra lesz szükség, hogy továbbfejlesszük a közvetlen kulturális érintkezés összes formáit.” Nyilvánvaló, hogy a szocialista társadalomban e tervek megvalósításának megvannak a reális lehetőségei, hiszen a szocialista kultúrpolitikában előkelő helyet kap a tömegek ízlésnevelése. Hadd számoljunk be végül Deák Ferenc Áfonyák c. drámájának a Sterija Játékokon elért sikeréről. A jugoszláviai színházak Szabadkán megrendezett nagy seregszemléjén két díjat is kapott a dráma: egyiket a szerző a mű költői szövegéért, a másikat Romhányi Ibi, a dráma egyetlen női szereplője. Természetesen ez az elismerés a magyar nyelvű színjátszásnak is szól, jelen esetben a Szabadkai Népszínház magyar társulatának, amely Virág Mihály kitűnő rendezésében vitte színpadra az Áfonyákat. Örvendetes a dráma kedvező kritikai fogadtatása is. A jugoszláviai lapok és folyóiratok szinte kivétel nélkül elismeréssel írnak mind a műről, mind az előadásról. Érdemes megemlíteni Tomislav Ketig Szópaloták a gondolatszabadságról — a HÍD 7—8. számában is megjelent — írását, amely a legutóbbi időszakban kiadott, illetve bemutatott jugoszláv drámákkal foglalkozik. Megemlékezik az Áfonyákról is, amelyet a rossz ideiglenes vereségéről és a jó ideiglenes győzelméről szóló, de fordított eredményt hozó ellenmesének nevez.” Az Áfonyák az erőszak, a bűntett, a romlottság rémuralmának, a világosság prófétái vereségének drámája — írja —, ám ugyanakkor költemény is az általános emberi éhségről és azoknak a mércéknek a feltételes voltáról, amelyek alapján az emberi tulajdonságokat a jó és a rossz rendszerében elhelyezzük.” Ismeretes, hogy magyar együttes az utóbbi években nem szerepelt a Sterija Játékokon, így érthető, hogy a kedvező kritikai visszhang és a kettős kitüntetés örömmel tölti el mindazokat, akik szívükön viselik a jugoszláviai magyar dráma és a magyar nyelvű színjátszás ügyét. BENKŐ ÁKOS 88 fires c £ 148
