Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5-6. szám - SZEMLE - Benkő Ákos: Jugoszláviai magyar folyóiratokban olvastuk

Dragoszlav Stojanovic-Síp 1920-ban született Péter- váradon. A belgrádi akadémián tanult, ahol jelenleg mint tanár működik. Jól beszél magyarul. A negyvenes években a fasiszták által üldözött művész egy belgrádi rejtekhelyen meghúzódva olvasgatta a magyar Színházi Élet számait. Ismeri és szereti a magyar képzőművészeket, többükkel levelezik, jó barátságban van velük. Reich Jánost, Kass Jánost, Ék Sándort emlegeti többek között. Barcsay művészetét nagyra értékeli. Belgrádi művésztársával, Lukovic-csal együtt kedvelik a hódmezővásárhelyi művészeket, külön szólnak Németh Józsefről.

Stojanovic-Síp festészettel és iparművészettel foglalkozik. Hét önálló kiállítása volt, többször járt külföldön, így Kass Jánossal Prágában. Vallomása szerint Chagall példáját követte, s nagy hatással volt rá az ikonfestészet. Közel érzi magához a vajdasági tájat, számos művében ezeket az élményeket dolgozza fel olykor mértani szerkesztésű alkotásokban. (Talán épp ez a deko- ratívitás, mértani szemlélet miatt áll közel Barcsayhoz. I 968-ban Pórum-díjjal tüntették ki. A magyar táj és irodalom szerelmese, Síp (ki tisztelettel és szeretettel szólt a vajdasági költőkről: Fehér Ferencről és Ács Károlyról) megörökítette a „Szeles napok Topolyán”-t, pasztelles lágysággal és erőteljesen mértani kompozícióban varázsolta képpé a topolyai tájat, a művésztelep környékét, a magános tárgyakat, a természet friss színorgiájával.

SZ. E.