Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - SZEMLE - Benkő Ákos: Jugoszláviai magyar folyóiratokban olvastuk
lendületnek, a játékok varázsának. Megszokottá váltak a játékok. Szinte már életünkhöz tartozik. Nyári strandtémává vált, lealacsonyodott, művészi értékét elvesztette. Sokszor cirkuszi mutatványoknak érezzük az előadások lefolyását. Sokan bosszankodnak emiatt, de a vendéglátóipari dolgozók mindvégig — tíz éve — a jó summa láttán a markukba kuncognak. Jó üzlet „művészi” kihasználásának az Ünnepi Hetek vendéglátóipari kampánya. Persze, nem a vendéglátóipari dolgozók jó fizetését sajnáljuk, hanem azokat, akik 80—-90 forintért művészi előadásokat akarnak látni — a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Egykor talán majd ezek az emberek sem csalódnak. TÁRNÁI LÁSZLÓ Jugoszláviai magyar folyóiratokban olvastuk A HÍD júniusi számában jelent meg Rehák Lászlónak A jugoszláviai magyarok az önigazgatású szocialista társadalomban című nagy tanulmánya. A szerző neve nem ismeretlen hazánkban sem. Tudjuk róla, hogy alapos ismerője a nemzetiségi kérdésnek s A kisebbségek Jugoszláviában c. 1967-ben megjelent könyve méltán kapott kedvező kritikai fogadtatást a hazai sajtóban. Rehák történelmi visszapillantással kezdi fejtegetéseit. Megállapítja, hogy az Osztrák— Magyar Monarchia éveiben a mai Jugoszlávia területén élő magyarok az uralkodó nemzet részei voltak, így nem alkottak külön közösséget. A két világháború között azonban fokozatosan elveszítették korábbi társadalmi profiljukat, s igen hamar elfoglalták helyüket az elnyomott nemzetiségek között. Ezekben az években történelmileg beigazolódott, hogy a „nemzeti kohézió" túlbecsülése éppen olyan irreális elképzelés, mint amilyen helytelen és káros a nemzeti érdekek és törekvések teljes lebecsülése. Jugoszlávia elnyomott népeinek és nemzetiségeinek szabadságáért és nemzeti egyenjogúságáért a JKP indította meg a harcot, még 1940-ben. A szerző sokoldalúan elemzi a jugoszláviai magyarok politikai magatartását és tudatfejlődését meghatározó politikalógiai és szociológiai tényezőket. Nem hallgatja el azt sem, hogy eleinte a magyar kisebbségnek viszonylag jelentős része ült fel Horthy hazug propagandájának, később azonban egyre erősebb befolyásra tett szert a magyarok soraiban is a JKP helyes, a nemzetiségek érdekeit messzemenően figyelembe vevő politikája. Az 1940 novemberében hozott párthatározatot már a háború utolsó évében tettek követték. Megkezdődött a magyar tannyelvű iskolahálózat kiépítése az I944/45.ÖS tanévben, közvetlenül a felszabadulás után pedig hozzáláttak a kulturális élet megszervezéséhez. A magyar nemzeti kisebbség viszonylag rövid idő alatt megszabadult a múlt negatív hatásaitól és bekapcsolódott a szocialista építő munkába. Véget ért a gyanakvás és a bezárkózás korszaka. A gyakorlatban is következetesen alkalmazott nemzetiségi politika eredménye volt Jugoszlávia népeinek és nemzetiségeinek erkölcsi—politikai egysége a Tájékoztató Iroda emlékezetes határozata idején. A következő években a szocialista viszonyoknak önigazgatás útján történő továbbfejlesztése kedvezően hatott a kisebbségek helyzetére. A példamutatóan alkalmazott elvi politika nagyszerű eredményeket hozott. A megtett út természetesen nem volt, nem is lehetett zökkenőmentes, hiszen az egyes népeknek és nemzetiségeknek le kellett küzdeniük saját nacionalizmusukat, a „többségnek” pedig támogatnia kellett ezt a politikát. Csakis így valósulhattak meg azok a célkitűzések, amelyek eredményeképpen a jugoszláviai magyarság ma „a többi néppel és nemzetiséggel együtt a szocialista Jugoszlávia egyenjogú és alkotó tényezője”. * A HÍD július—augusztusi kettős számában olvastuk Mirnics Károly tanulmányát — Szellemi életünk intézményes meghatározói —, amelyben a neves vajdasági szociológus a kulturális értékek keveredésének és kiegyenlítődésének problémáit vizsgálja a szocialista társadalomban. Közismert tény, hogy a jugoszláviai magyarság is rendelkezik azokkal a legfontosabb tömegkommunikációs és hírközlő eszközökkel, amelyek világszerte egyre nagyobb szerepet játszanak a kultúra terjesztésében. Az utóbbi években jelentősen megnőtt az egyébként is nagy múltú vajdasági magyar sajtó ízlésformáló és a közvéleményt befolyásoló szerepe, nagyjából ugyanez elmondható a könyvkiadásról, a Belgrádi Televízió — egyelőre még csekély számú — magyar nyelvű adásairól és az Újvidéki Rádió M stúdiójának műsorá10* 147
