Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Alekszej Malin: A Krím félsziget íróiról, irodalmi életéről
cÄlikizti JtlaLin A Krim félsziget íróiról, irodalmi életéről Napjainkban a Szovjetunió számos területi központjában működnek helyi írói szervezetek, melyekhez szívesen közelednek az írószövetségi tagsággal nem rendelkező, és főként a fiatal, kezdő alkotók is. Krím irodalmi története nem dicsekedhet évszázados múlttal, ugyanakkor a századfordulótól az orosz-szovjet irodalom sok kiválóságának életében nem elhanyagolhatók a krími vonatkozások (a közelmúltban a szimferopoli Krím Kiadó megjelentette R. Vulj és P. Gyeg- tyarjov tanulmánykötetét Krím irodalmi térképe címmel — Lev Tolsztoj, Gorkij, Csehov, Szergejev Censzkij és még többi tucatnyi író kapott helyet a népes galériában). A félsziget 1944 tavaszán szabadult fel a fasiszta német hadsereg elnyomása alól, s rövid időn belül pezsgésnek indult a szellemi élet. P. Pavlenko vezetésével gyülekeztek az írók is: N. Birjukov, I. Kozlov, J. Popovkin — mindhárman államidíjasok. (Birjukov két könyve magyarul is olvasható.) Ekkor kezdte Szimferopolban írói munkásságát a jelenleg Moszkvában élő V. Szubbotyin és D. Holendro. A krími írószervezethez ma a Szovjet írószövetség 36 tagja tartozik (közülük 21 Szimferopolban él), egyeseket teljesen leköt az írói—újságírói tevékenység, mások „civil” hivatásukat is űzik: orvosként, mérnökként, pedagógusként dolgoznak, de egyben mindnyájan közösek, — arról írnak, amit az életben a legjobban ismernek, ami érdekli, foglalkoztatja őket. Jelentős a száma azoknak a szerzőknek is, akik a közelebb-távolabbi jövőben aspirálhatnak az írói rangra. Sok fiatal már kötetekkel is bizonyította tehetségét (I. Tucs- kov, J. Stengelova, M. Lezinszkij, N. Karamisev, V. Tyerehov). A tapasztaltabb írók a helyi lapok mellett szervezett irodalmi körökkel, szemináriumokkal segítik a kezdőket tanácsaikkal, értékeléseikkel. A figyelemre méltó adottságokkal rendelkező fiatalok a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézet levelező hallgatóiként képezhetik magukat. A krími írószervezet mostani tevékenységében döntő fontosságú az a törekvés, hogy méltón készüljenek fel — tehát művekkel — a nagy ünnepre, Lenin születésének századik évfordulójára. Nemrég jelent meg a moszkvai Oktyábr folyóiratban V. Frolova, krími írónő darabja a fiatal Leninről, Szakítás címmel. A prózaíró V. Abizov három forgatókönyvéből is készül Lenin-film, dokumentális igénnyel. Most állítják össze az írók és újságírók közös munkájának gyümölcsét jelentő gyűjteményt (Lenin világította meg utunkat), melyben a szerzők azt kívánják megmutatni, mint vált valósággá Lenin hagyatéka. A forradalmi múltból meríti témáját legújabb könyvében Ju. Kalugin és V. Mihajlova is. Ének a lenini zászlóról című költemény vezeti be G. Petnyikov, a legidősebb krími szóművész kötetét. Petnyikov fiatal korában Majakovszkij, Tyihonov és Aszejev baráti köréhez tartozott, verseit minden jelentősebb szovjet költészeti antológia tartalmazza, a mester fordítói tevékenysége is sikereket aratott. A 17-es forradalmi események egykori résztvevőjének „Hajnali fény” című gyűjteménye egy gazdag élet sajátos költői naplója. A prózaírók köréből a szibériai születésű A. Cserkaszov művei tűnnek a legjelentősebbnek: regényei a mély történelemlátás nyomait viselik magukon, nyelvezete a legkülönbözőbb népnyelvi rétegeket ötvözi (ezért nem véletlen, hogy a nyelvészek speciálisan foglalkoznak Cserkaszov stílusával). Eddigi legérettebb műve, a Hmelj (Mámor) az egykor- egyházszakadárok, a raszkolnyikok késői leszármazottainak útját rajzolja a nagy forradalom korában. A Krim kiadó a közeljövőben jelenteti meg Cserkaszov új könyvét (Pej paripa), mely a polgárháborús éveket eleveníti fel. M. Glusko írónőt elsősorban a jelenkor, az erkölcs és morál, a helyes nevelés problémái vonzzák. Legújabb kisregénye (Jelena Nyikolajevna — a kievi Raduga folyóirat egyik ezévi száma hozta) egy becsületes, elvhű fiatal tanítónő és a karrierista, szemfényvesztő környezet konfliktusát tárgyalja. A másik írónőt, M. Migunovát elsősorban a fiatalok jellemének, a tudatos állampolgári tartásnak a formálódása izgatja. Néhány prózaíró nem vállalkozik szélesebb epikai tablók festésére: a regény (vagy kisregény) cselekménye a család-munkahely végpontok között mozog de az alkotót ekkor is az „Én” és a társadalom kölcsönhatása a személyiségnek mint a szocialista társadalom hasznos tagjának fejlődése érdekli. Nagyon sok prózaíró az utóbbi időben tanulmányok riportok karcolatok írásába fogott — általában észrevehető bizonyos vonzódás a közvetlenül dokumentális igényű műfajok iránt. 108
