Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Alekszej Malin: A Krím félsziget íróiról, irodalmi életéről

V. Frolova a Zaporozsec kisautó előállítóiról Jelena Kristóf a félsziget faluiról—városairól, érdekes embereiről, V, Makoveckij a Keresi félsziget természeti jelenségeiről, a „vasföldről”. a költőnő V. Nyevencsannaja Szimferopol díszpolgáráról, a vasutas Szimonyenko- ról, a Szocialista munka hőséről és egy Lenin-díjas szovhoz igazgatónőjéről írt.

Többen vállalkoztak arra — például a költő N. Krivancsikov és A. Kraszovszkij —, hogy elkísérjék többhónapos útjukra a déli tengerekre induló halászhajókat. Mindez azt jelzi, hogy az irodalmárok mind alaposabb, a ma valóságának feltárására és a kortársak valódi ismeretére törekszenek. Teljesen még sem sikerült egy régi problémát megszűntetni: előfordul, hogy egy gazdag, sokoldalú, színes egyéniségből, a róla szóló írásokban nem marad más, csak elkoptatott jelzők, sztereotip hasonlatok, banális dicséretek. A krími írók tudják és érzik ezt, s elégedetlenségük a záloga annak, hogy a valóság irodalmi visszatük- rözése egyre inkább méltó lesz magához a valósághoz.

Krímben csakúgy, mint az egész Szovjetunióban reneszánszát éli a memoár műfaja, legtöbbször ezek az önéletrajzi elemekre épülő írások az élet, a történelem egy-egy sorsfordulójára koncentrálnak. Érthetően: elsődleges a Nagy Honvédő Háború élmény- és emlékanyaga. Erről a háborúról ír az egykori bombázórepülő A. Csukszin, a tengerészkapitány V. Dubrovszkij, a költő A. Nyinorkin a legendás keresi partraszállás résztvevője 1943—44 telén, vagy a másik költő, A. Leszin, aki szinte az iskolapadból lépett a harc mezejére (Háború volt címmel jelentette meg a háború éveiben írott naplófeljegyzéseit, melyek annál is érdekesebbek a mai olvasó számára, mert egy időben katonailag tilos volt naplót vagy bármilyen feljegyzéseket vezetni s ezért kevés az olyan közvetlen dokumentum, mely a háború különböző szakaszaiban és konfliktushelyzeteiben mutatná be a szovjet közkatona reakcióit.) Megírta a magyarországi felszabadító harcokhoz fűződő emlékeit Kecskemét díszpolgára, Andrej Kovtun tábornok (Magyar rapszódia, 1968) Tollat fogtak a krími partizánmozgalom szervezői: N. Lugovoj és G. Szeverszkij, a maut- hauseni koncentrációs láger felkelésének egyik vezetője V. Szaharov és még sokan mások.

Az irodalmárok összefogása eredményeként született — egy író—olvasó találkozón felvetett ötletből — Az Adzsimuskaj katakombáiban című gyűjtemény. Adzsimuskaj Keres mellett található, és arról nevezetes, hogy a külterületét képező kőbányák kiváló rejtekhelyét nyújtottak a polgárháború, majd a második világháború vöröspartizánjainak. Adzsimuskaj neve a szovjet emberek köztudatában a hősiességet szimbolizálja — s ezért igyekeztek az írók és újságírók összegyűjteni minden emléket történetet, nevet, mely hozzá kapcsolódik.

Most készül a bővített második kiadás. A fagyejevi Ifjú Gárda kamaszhőseinek dicsőségét érdemelnék meg a „Szevasztopoli földalatti szervezet” ifjú tagjai is, akik a német betolakodókat a legvakmerőbb rajtaütésekkel pusztították. Az ő emléküknek adózott néhány éve N. Panyuskin és A. Kuznyecov riportregénye, s nemrég jelent meg Panyuskin újabb kisregénye, valamint az egyik hajdani ifjú hős, V. Jedzseják visszaemlékezése.

Ezek a könyvek fontos szerepet kaphatnak az ifjúság helyes nevelésében, a hazafiúi felelősségtudat formálásában.

Több krími író kifejezetten az ifjabb korosztályoknak ír, például kiemelkedően jó, az egész Szovjetunióban ismert gyermekverseket és dalokat ír Orlov V. és L. Kondrasenko, Orlov nevéhez ezenkívül néhány sikeres bábjáték is fűződik.

Nagy népszerűségnek örvendenek a fiatalok — de nem csak a fiatalok! — körében a szatirikus gárda alkotóinak művei. N. Polotáj, V. Sahnyuk, D. Cserevicsnyij, I. Beljájev, V. Aljosin és A. Malin (a mi Karinthynkhez hasonlóan) azt vallják, hogy a nevetés — „komoly ügy”, és ezért kritikai nyilaikkal elsősorban azt támadják, ami ellenkezik a kommunista erkölccsel és morállal.

A szépírók sorát bezárva, végül a drámaírókról kell néhány szót ejteni. Krim egy báb- és négy „felnőtt” színházat tart el. Ezekben a színházakban, de a kerület határain túl — sőt Moszkvában is — több helyi szerző tollából származó darabot játszanak. Egyesek korunkról, a fiatalokról írnak, mint A. Miljavszkij (Egy betegség története, Árnyék a mellékutca felett), mások a háborús és tengerész-témában dlogoznak például J. Csertkov és A. Kraszovszkij, ismét mások L. Koondrasev, M. Arharova a történelmi múlt ábrázolásában jeleskednek.

Az egészséges és lendületes irodalmi élet szerveződésében komyoly jelentőségük van, így Krímben is, a kritikusoknak, irodalomtörténészeknek. M. Novikova kandidátus Pav- lenkova színházi problémákkal, a memoár-irodalommal foglalkozik V. Vihrov az élete végén Krímben élő Alekszandr Grin, a nagy szovjet romantikus életművét értékeli, jövő évben jelenik meg Két arckép című kötete — Grinről és Trenyovról (a Ljubov Jarovaja szerzőjéről). P. Kiricsek a múlt nagy ukrán drámaíróinak Krímhez fűződő kapcsolatait kutatja. A többiek, de a fentebb említettek is kapcsolódnak hozzájuk, a kortárs irodalom értékelésére vállalkoznak. Igaz, az olvasók nem mindig elégedettek velük, de nem amiatt.

109