Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Bognár András: Ember járt a Holdon!
Ha az utóbbi kérdésre igen a felelet, akkor az emberihez hasonló döntésekre képes robot tervezése elvileg lehetetlen. És ha a felelet nem, akkor azzal a kérdéssel állunk szemben, lehetséges-e, hogy az ember önmagával azonos tökéletességű vagy önmagánál tökéletesebb gépet tervezzen és létrehozzon? — Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy az ember által az embernél minden tekintetben tökéletesebb gépezet konstruálható; — egyes vonatkozásokban azonban máris vannak ilyen gépek: gyorsaság és pontosság tekintetében az elektronikus számítógépek „jobbak” az emberi agynál. A végleges megoldástól — ha az egyáltalán lehetséges — még nagyon messze járunk. Csak most kezdjük megérteni, hogyan is működik az emberi agy. Úgy látszik, hogy bizonyos pontatlanság az intelligencia alapvető részét jelenti, mert lehetővé teszi az agy számára, hogy összehasonlításokat tegyen és analóg következtetések alapján járjon el. Pontosabban: az agy rendelkezik azzal a képességgel, hogy egyes részleteket elnyomjon és absztrahálja a lényegeset, majd ezt később összehasonlítsa egy hasonló helyzet lényeges részeivel. „Ezt a tulajdonságot be lehetne építeni egy agyhoz hasonló gépbe, de nyilvánvalóan korai ezzel foglalkozni addig, amíg rá nem jövünk, hogyan kell az intelligenciát beépíteni.” Mert éppen az intelligencia teszi képessé az embert az elvonás tevékenységére ... — Az eddigiek alapján úgy látszik, hogy elég hosszú időnek kell még eltelnie addig, míg az ember önálló döntésre is képes robotokat küldhet a Holdra vagy más égitestekre. És az ember türelmetlen: a siker reményében vállalja a veszélyt —, még akkor is, ha a siker nem arányos a ráfordítással. Vállalja, mert a versengés szelleme mozgatja. Kétségtelen ténynek tűnik, hogy a közeljövőben a holdutazásokból nem várhatunk jelentős gyakorlati hasznot. Elméletileg azonban máris véglegesen bizonyossá vált, hogy a Földön kívüli világtérben is ugyanazok a természettörvények uralkodnak, mint a Földön. (És az ember dicsőségére válik, hogy ezeket a törvényeket bolygónk börtönében felismerte.) A Holdról ideszállított talajminták sem kevésbé jelentősek. Vizsgálatukból kiderül majd, hogy égi társunk a Földből szakadt-e ki, vagy másként keletkezett... Az sem lebecsülendő bizonyosság, hogy az ember képes arra, hogy huzamosabb ideig a súlytalanság állapotában, ill. változó gravitációs térben éljen. — Az előkészületek során és utazás közben igazolódott technikai eredmények a természetmegismerés szempontjából nem elvi jelentőségűek, bár alkalmasak arra — és erre elsősorban! —, hogy Földünkön még jobban megrövidüljenek a távolságok, közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek. Ha most ismét megkérdezzük: megérte-e a holdutazás? — alighanem ezt kell felelnünk: önmagában véve talán korai és felesleges volt: az eredmények nem állnak arányban a ráfordítással; — de ha az embert nézzük — amilyen ma, és amilyen néhány százezer év óta —, akkor azt kell mondanunk, hogy szükségszerű volt. Szükségszerűnek látszik ugyanis, hogy az ember vagy az emberek egy kisebb csoportja néha önmaga, szűkebb közössége, vagy az egész emberiség előtt igazolja erejét: játékos merészséggel kockára tegye anyagi és szellemi értékek sokaságát. Sőt: még szerencsésnek is nevezhető a jelen helyzet, mert nem más embercsoportok kárára vagy elpusztításuk végett jött létre ez a játékos-kockázatos vállalkozás! ... És szegényebbek lettünk egy álommal? Szegényebb lesz-e a gyermek, ha végre megvásárolhatja a régen áhított építőszekrényt? Nem. Egy időre boldoggá válik, de aztán új, nagyobb álmokat álmodik: merészebb vállalkozásokba kezd. Az írók és a költők dolga, hogy nemesítő álomképet vetítsenek az emberek elé; a tudósoké, hogy megvizsgálják őket: reálisak-e; a mérnököké, technikusoké és munkásoké pedig az, hogy megvalósítsák őket... 107
