Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Pozsgay Imre: 1919
Mindez teljesen rendhagyó módon zajlott le. Marx még arra számított, hogy a szocialista forradalom azokban az országokban tör majd ki, melyekben legerősebb az ipar és a munkásosztály. Az orosz forradalom győzelme után ezt az elvet már csak a sablonokhoz ragaszkodó doktrinérek vallhatták. Az orosz és magyar példa arra intenek, hogy csak ott nyílik lehetőség az elmélet helyességét vagy túlhaladottságát elbírálni, ahol mód nyílik az elmélet kipróbálására, tehát a gyakorlatban. Csak az emberi cselekvés nyújt elégséges alapot annak eldöntéséhez, hogy egy elméleti tétel megfelel-e a valóságnak vagy sem. 1919. magyar forradalmárainak egyik legnagyobb érdeme, hogy vállalták a cselekvést, a próbatételt. Egyedül ez a magatartás felelt meg Marx szellemének és nem egy — mint bebizonyosodott — elavult tételhez való ragaszkodás. Antonio Gramsci mondta: „A valóságot olyan mértékben látjuk előre, amilyen mértékben tudatos erőfeszítéseket teszünk az előre látott eredmény létrejöttének konkrét elősegítése érdekében.” Ezt a tudatos erőfeszítést vállalták a magyar kommunisták, forradalmárok és bukásuk oka nem a vállalkozásban rejlett, hanem a később eluralkodó kedvezőtlen történelmi körülmények együtthatásában. A forradalmárt nem az jellemzi, hogy ismeri a nép, a milliók minden gondolatát és indulatát, hanem ismeri a nép szükségletét, érdekét és azt a történelmi pillanatot, amikor a népben megérett feladatok nyomán elérkezett a cselekvés ideje. Amit pontosan lehetett tudni 1919 tavaszán, az az volt, hogy sem a munkásosztály, sem a nép más csoportjai nem fogadják el a népmozgalom miatt egyre jobbra tolódó polgári kormány felemás, semmit-érő megoldásait, de az antant hatalmak imperialista zsarolásait sem. A kommunisták a történelmi szükségszerűség felismeréséről tettek tanúságot, amikor vállalták a forradalmat, a kormányzással járó felelősséget. A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja népünk történetének, egyik legdicsőbb korszaka. Különösen nagyszerű volt az első hetek mámora, amikor a nép az uratlanság és szabadság boldog állapotában, sajnos kicsit a gyanútlanság boldog állapotában is, élte át és csinálta a forradalmat. Azokban az izzó napokban a legegyszerűbb munkásban is puszta absztrakcióból érzékelhető valósággá váltak olyan fogalmak, mint szabadság, internacionalizmus, szolidaritás, hazafiság, forradalom. Mindenki közvetlenül érzékelhette, hogy az erkölcsi nagyság is ott terem és virágzik, ahol a tömegek mozgásba jönnek céljaik elérésére. Az első magyar proletárdiktatúra elbukott a jól ismert okok következtében. Bukása és a nyomába lépő kegyetlen és szégyenletes megtorlása ellenére kitörölhetetlen nyomot hagyott népünk emlékezetében. 1919. után a nemzet egyetlen fontos kérdésében sem lehetett a Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatainak és tényének figyelembe vétele nélkül állást foglalni. A nemzetközi munkásmozgalom, a Kommunista Internacionálé is elmélyül- ten elemezte a magyarországi szocialista forradalom tanulságait. Ha jelentőségében messze elmaradt is az orosz forradalomtól, mégis joggal véljük, hogy nélküle az orosz forradalom sorsa is másként alakult volna. Felszabadult, szocializmust építő népünk számára a tapasztalatok és tanulságok örök tárháza marad a magyar kommün veresége ellenére is dicsőséges történelme. A ma élő nemzedék számára a 19-es forradalmi nemzedék legfőbb mondani- nivalója: csak a tettek, a cselekvés teremt törvényt és történelmet. 4
