Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Welther Dániel: A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
Is van munkaerőfelesleg, míg az iparosított körzetekre egyre inkább a munkaerő- hiány a jellemző. A termelőszövetkezetek foglalkoztatási gondjaira utal a felhasznált élőmunka havonként vizsgált százalékos megoszlása (1966-ban). Ezek szerint az állattenyésztésben a foglalkoztatottság szinte teljes mértékben egyenletesnek mondható. Ez azonban az összesen ledolgozott munkaidőnek ugyanabban az évben 20,5 százalékát tette ki. (Tehát a termelőszövetkezeti összmunkaidőnek alig több mint egyötödét.) Egészen más a helyzet a növénytermesztésben. Ebben az ágazatban felhasznált munkaidő duplája (40,5 százalék) az állattenyésztésnek. Ugyanakkor a havonként felhasznált élőmunka mértékében rendkívül nagy eltéréseket tapasztalunk. Május, június, július és október hónapokban a foglalkoztatottság a januárinak csaknem tízszerese. Ennek bemutatása azért szükséges, mert a növénytermelés arányának csökkentéséről még távlatokban sem lehet beszélni, hiszen — különösen Bács-Kiskun megyében — elsősorban a szőlő-és gyümölcsültetvények termőrefordulásával inkább további térhódításukról lehet szó. Ugyanakkor — éppen ezekben a kultúrákban — a gépesítés térhódításának erőteljes gyorsulása nem valószínű. Illetve a fokozatos gépesítés inkább a munkálatok időbeni elvégzését, mintsem az idényszerú'ség csökkenését teszi lehetővé. A munkaerő kihasználatlanságáról a mezőgazdaságban többféle számítás van. De csaknem általános az a megállapítás, hogy a téli idényben körülbelül 250 ezer ember felesleges a mezőgazdaságban. (Bár a csúcsmunkák idején mindenki dolgozik.) A Szovjetunióban a munkaidő-veszteséget évente 1,3—1,5 milliárd munkanapra, Bulgáriában 100 millió munkanapra becsülik. A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának számításai szerint 1966-ban a közös munkában való részvétel szerint a foglalkoztatás a következőképpen alakult: a közös munkában részt vevő tagok száma 55 351 családtagok 13 833 al kai mazottak 13 920 Összesen 83 104 fő Ha ezt az iparhoz hasonlóan beszorozzuk az egész éven át lehetséges munkanappal, akkor ebben az esetben a közös munkában részt vevők számának 25,6 millió munkanap felel meg. Ezzel szemben a ténylegesen ledolgozott munkanapok száma mindössze 13,3 millió volt, a naptári munkaidőalap 52 százaléka. A naptári munkaidőalap kihasználtsága az egyes dolgozó kategóriáknál eltérő: a tagoknál mintegy 60 százalék, az állandó alkalmazottaknál 96 százalék. Legalacsonyabb az időszaki munkavállalóknál: 30 százalék. Tehát ugyanakkor, amikor a munkaerő jelentős kihasználatlanságát vagyunk kénytelenek megállapítani elsősorban a téli időszakban, addig egyes becslések szerint a közös gazdaságokban 300 ezerre tehető a munkanaphiány. Elsősorban a téli foglalkoztatási-hiány enyhítése érdekében a tsz-ek kiegészítő tevékenysége hézagpótló gazdasági életünkben és a fejlődésüket objektív gazdasági erők is táplálják. A legfontosabb objektív tényező a munkaerő-felesleg a jó termelőszövetkezetekben. (Ezek alkotják a szövetkezetek 25 százalékát.) A másik objektív tényező a jövedelmezőség elve. Sok termelőszövetkezet, ha nem volna kisegítő üzemága, nem volna nyereséges, illetve lényegesen kisebb részesedést tudna juttatni dolgozóinak. A harmadik, hogy az ipari termékek piaca és egyes nagyipari vállalatok igénylik a kooperációt a tsz-ekkel annál is inkább, mert egyes részmunkálatok elvégeztetése jelentős beruházást takaríthat meg. 80
