Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Welther Dániel: A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
A mezőgazdaság munkaerő-feleslege levezetésének és általában a népgazdaság munkaerő-fel szívó képessége növelésének továbbra is szemmel tartandó útja az ipar- fejlesztés. A falusi ipartelepítés ugyanis nemcsak a telepített ipar munkaerő-szükségletét biztosítja és a mezőgazdasági munkaerő-felesleg elhelyezkedését, hanem lehetővé teszi, hogy a családtagok továbbra is a mezőgazdasági termelésben maradjanak és a háztáji gazdálkodás mellett enyhítsék a termelőszövetkezetek időszakos munkaerőproblémáit. De az ipar és a mezőgazdaság munkaerő-problémáinak kölcsönös megoldása feltételezi a falvakba olyan iparágak telepítését, amelyek széles körű bedolgozó létszámmal dolgoznak. Bács-Kiskun megyében a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a melléküzemági árbevételnek a tagok jövedelme szempontjából nagy jelentősége van, hiszen nagymértékben meghatározza a tagok jövedelmét. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben az ipari eredetű árbevételhez a feldolgozó és melléküzemi tevékenység közel azonos arányban járult hozzá (45, illetve 43 százalék), így e két üzemfajta az ipari tevékenységre felhasznált munkanapok 54 százalékával közel 95 millió forint árbevételt biztosított. A termelőszövetkezetek a legtöbb árbevételt az építőanyagipari, borászati, tejfeldolgozási, valamint szerelési és javítási bérmunkákból érték el. Megvizsgálva a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a termelési színvonal és az ipari tevékenység összefüggéseit, megállapítható, hogy a megfigyelt termelőszövetkezetekben az árbevétel nagysága és a felhasznált munkanapok száma a termelési színvonal növekedését követi. A két legjobb kategóriába tartozik pl. a termelőszövetkezetek fele, az árbevétel 70 százaléka és az erre a célra felhasznált munkanap 67 százaléka. A kormányzat továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenysége kiszélesítésének. Legutóbbi rendelkezésében hangsúlyozza a természeti adottságok és gazdasági erőforrások kihasználását; a tagok, családtagok és alkalmazottak fokozottabb foglalkoztatását; a lakossági szükségletek jobb kielégítését. De hangsúlyozza azt is, hogy „azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a mezőgazdasági termeléshez nem kapcsolódó tevékenységek a termelési érték nagyobb részét teszik ki, a tevékenységi kört szűkíteni kell.” Erre az állásfoglalásra azért volt szükség, mert a kiegészítő tevékenység egészében véve kedvező eredményei mellett egyes termelő- szövetkezetekben az eredeti célkitűzésektől eltértek. Például a Kecskeméti Alkotmány Tsz-ben a termelési értékből az alaptevékenységen kívüli arány az elmúlt évben 73,9 százalék volt. •k A vázlatos felvetésekből érzékelhető, hogy a termelőszövetkezetek munkaerő állományának az eddiginél jobb felhasználása, a munkaerő—a mezőgazdasági termelés feltételeitől függő — egyenletesebb foglalkoztatása a későbbiek igen sokrétű tennivalóit foglalja magában. Az erre vonatkozó országos és a megyei célkitűzések és konkrét vállalkozások igen biztatóak, amik arra engednek következtetni, hogy a mezőgazdaság munkaereje felhasználatlanságából fakadó veszteségek fokozatosan csökkennek. 6 Forrás 81
