Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Villámsújtottak (Szociológiai tanulmány a Bács-Kiskun megyei öngyilkosságokról)
volt. V. J. nős, 1897,5 kh-as birtokos, önakasztás, bánatában a földje miatt. O. M. nőtlen. 1952, tanuló, eltartója tsz-növénytermesztő, önakasztás, szégyenérzet miatt. Ó. B. nős, 1912, nyugdíjas vajmester, a Dunába ugrott, tettét bűncselekmény elkövetése miatti félelmében követte el, rendszeresen és mértéktelenül italozott. Dr. B. K. nős, 1928, gégész főorvos, gázmérgezés, rendezetlen családi élet, rendszeresen és nagymértékben ivott M. K. nőtlen, 1950, vájártanuló, mint állami gondozott, felrobbantotta magát, elkeseredettség miatt. És így tovább. ESZKÖZÖK Az önmagunk megölésére szolgáló eszközök választéka — elvben — épp oly gazdag, mint azoké, amelyek mások életének kioltására alkalmasak. Nagyjából az eszközök is azonosak, vagy legalábbis hasonlóak, csupán alkalmazásuk arányaiban különböznek egymástól. A megye öngyilkosainak több mint a fele még ma is a hagyományos eszközt, a kötelet választja,ennek egyik végét erősíti a padlásgerendához, vagy képletesebben szólva: a létből kivezető út végén álló sorompó hajtókarjához. Elsősorban a községekben lakók és az idősebb férfiak öngyilkossági módszere: 67-ben a 60 éven túli férfi öngyilkosok 84 százaléka akasztotta fel magát. Alkalmazása gyakoriságát tekintve a gyógyszer- és a növényvédőszer-mérgezés áll a második helyen. Itt azonban a cselekmények kisebb hányada válik végzetessé, mint az akasztás esetében, mivel az elkövető nem mindig ismeri a halált okozó mennyiséget, s így előfordul, hogy a kísérletnek szánt tett jóvátehetetlen következménnyel jár. Nőknél az altatók a divatosak, nagyon ritkán használnak más gyógyszert. A férfi öngyilkosok körében, különösen falun, keletje van a növényvédő szereknek, elsősorban — és változatlanul — a nikotinnak, valamint a parathionnak és a wofatoxnak. Mintha ezek vették volna át a korábban igen elterjedt lúgivás szerepét, amelyre az utóbbi évtizedben már szinte példa sincs. Pár éve, a száj- és körömfájások elleni védekezések idején előfordult egy-két form- aldehid-ivás is. Nem túl gyakori a vonat elé ugrás, a magas helyről való alávetés pedig tízévenként ha előfordul. Gyakoribb a vízbefulladásos öngyilkosság, de többnyire nem úgy, hogy megkeresik a folyót, hanem inkább a kutat választják. Ez is jellegzetes falusi, tanyai módja az élettől való szabadulásnak. Ugyanakkor az „urbánus” eszközt, a gázt eddig még csak Baján vették igénybe ilyen célra, egy-két esetben. Szénmonoxidos öngyilkosság húsz év óta egyszer fordult elő a megyében; az elkövető a belülről bezárt garázsban járatta az autó motorját. Lőfegyverrel, a dolog természeténél fogva, olyanok végeznek magukkal, akik annak viselésére jogosultak. Annál gyakoribb a szúró és vágó eszközök használata; néhány önakasztá- sos érfelmetszéssel kezdi, vagy pedig szív-, szívtáji-, hasi szúrással, illetve vágással. Ez utóbbi nem a harakiri hazai változata; az illető, indulatában, félig öntudatlanul ott szurkálja és vagdossa testét, ahol a lágy részek azt leginkább lehetővé teszik. Másrészt ezek az eszközök azért kombinálódnak gyakran a kötéllel, mert a halál a vártnál később jelentkezik, s az elkövető a szenvedés hosszú útját már nem kívánja végigjárni. Hihetetlennek tűnik, de tény, hogy még ma is akadnak, akik úgy próbálják porhüvelyükből a létet kimetszeni, hogy kisbaltával csapkodják fejbe magukat. S nem esett még szó az áramütésről, amely egyes vidékeken szinte járványszerű eszköze az önkéntes halálba való átsegítésnek. Orgoványon például éveken át az a módszer dívott, hogy a halálraszánt meztelen drótot kötött a kezére, a drót másik végére követ erősített, s azt átdobta a 120 ezer voltot hordozó távvezetéken. Az Orgovánnyal szomszédos köz-, ségben pár hónapja egy fiatal technikus úgy katapultálta magát a túlvilágra, hogy két karjára drótot erősített, ezt középütt időzített kioldó szerkezetre kapcsolta, amelyre már előzőleg rákötötte az áram két pólusát. Hogy a villanó halál ne szemtől szembe érje, nagy adag altatót vett be. A végzetes szerkezet bevált, s a holttest még másfél órán át volt feszültség alatt. Ami az esetet különössé teszi, az az eszközök hosszas, aprólékos, módszeres kigondolása ás alkalmazása. Búcsúlevelet csak kevés öngyilkos hagy maga után. Eldugott falvakban, tanyákon azonban a tett felfedezésekor sok esetben mindjárt kiderül, hogy önkéntes halálozás történt: az elkövetőt ünneplő ruhában találják, s olykor még a gyertya is ég mellette. A „méltóképpen fogadni a halált” kultikus visszfényében talán még a sámánidők emléke dereng, s valamiféle torz méltóságot kölcsönöz az esetnek. Gyakrabban a nők, de helyenként a férfiak is ragaszkodnak az ünnepélyes külsőségekhez a legnagyobb és az utolsó utazás megkezdésekor. 56
