Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Villámsújtottak (Szociológiai tanulmány a Bács-Kiskun megyei öngyilkosságokról)

ltdtoani Dániel

Hazai tükör

Villámsujtottak

(A Bács-Kiskun megyei öngyilkosságokról)

„NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS SZERINT 1967-BEN AZ ÖNGYILKOSSÁGOK GYAKORISÁGA A VILÁGON MAGYARORSZÁGON VOLT A LEGMAGASABB, AZ EGYES MEGYÉK KÖZÖTT PEDIG HOSSZABB IDŐ ÓTA BÁCS-KISKUN MEGYE AZ ÉLEN VAN.”

(A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL MEGYEI IGAZGATÓSÁGA 1969-ES KIADVÁNYÁBÓL.)

I.

KÉRDŐJELEK

A lámpavilág-máglyába zuhanó pillangó nem öngyilkos, primitív reflexeinek áldozata csupán. Az a kutya sem az — ha hihetünk az érzelmes történetnek —, amelyik gazdája friss sírhantján pusztul éhen. Egyszerű állatléte ugyanis oly egyértelműen integrálódott a gazdáéval, hogy szinte természetesnek vesszük a vele való pusztulást. A tradicionális társadalmakban — átlépve mostmár az emberi világba —, ilyen okok miatt nem tekinthetjük öngyilkosságnak a szolgák önkéntes kimúlását a vezér halálát követően. Fukazava Hicsiro japán író novellájának öregasszony-hőse, aki a hegyekbe vitette magát éhenhalni, hogy több élelem jusson a hátramaradottaknak — nem öngyilkos, mert egy adott társadalmi közösség elvárta tőle ezt a cselekedetet, így semmi mást nem tett, csak az uralkodó normáknak engedelmeskedett. A japán kamükázé, a második világháború halálrepülője hasonló okok miatt nem öngyilkos, a fanatikus hőstett a legnagyobb nemzeti dicsőségnek számított.

Az öngyilkosság tudatos cselekedet, s ezért nem sorolhatjuk ide az elmebetegek önveszej- tését. Ezentúl pedig az uralkodó normák drasztikus, megdöbbenést kiváltó megsértése. Állásfoglalásra késztet, nem mehetünk el szó nélkül mellete. Paradox cselekedet (eredeti latin nevében is az: suicid), mivel az öngyilkos olyasvalami ellen követ el merényletet, amellyel — úgy hiszi — kizárólag saját maga rendelkezik. Holott az egyén léte a társadalomé is, még akkor is, ha nem törődik vele úgy, ahogy azt az egyén — joggal vagy anélkül — elvárja.

Shakespeare hősei kardjukba dőlnek, méregpohárból isznak, viperával maratják csuklóikat. Beteljesedő sorsuk a művészet katharzisába emel bennünket. De mit tudunk a névtelen ezrekről, akiknek legtöbbjéről még a napilapok hírrovata sem emlékezik meg? Pedig ők nagyobb katharzist élnek át, mielőtt megszorul nyakukon a kötél, vagy átrobog testükön a vonat kereke. Miért vannak mind többen, akik a szakadék partjára kerülnek, s engednek a mélység vonzásának? Munkát, megélhetést mindenki talál, aki akar; az atomrakéták pedig egyetemes fenyegetést jelentenek, árnyékukban kell élnünk. Milyen boldogság-igény és célképzet létezik a mai köznapi tudatban? Levegő híján elsorvadt társadalmi kezdemények és rejtetten élő fals illúziók — melyik és mikor váltja fel a másikat? Lázadni, vagy alkalmazkodni — melyik ami hasznosabb?

Kérdések kiáltanak válaszokért. Az öngyilkosság kérdőjelei ott állnak az utak kereszteződésében, a külvárosi házak ablakai alatt, a vasúti várótermekben, a dűlőút nyárfái alatt, a tanyai kútkávának dőlve, s már nem kerülhetjük meg őket, horgaikkal belénk kapaszkodnak.

51