Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - Szecsődi János: Szerelem nélkül (vers)
villogó vérfároszok, szívütemre hunyorgó vad kiklopsz-szemek. Égreemelt kezünkkel hívunk és taszítunk, integetünk és fenyegetünk, és járjuk a táncot... Hangunk sikoly és sírás, üvöltés és vágy, mert nekünk csak a halál maradt, mert döbbenetből és hamuból vétetett lelkünk, mert vér és tűz, kín és láng, pillanat és öröklét életünk, és járjuk a táncot... A gépek zaja most csendes fémpor-csillámruhájú ámulás, de az elektromos agyakat leköpjük, mert az is leköp minket. Nem akarunk statisztikai adat lenni, mert perzsel a szemünk és százmilliókat perzsel a tűzeső esetlegessége amikor emberkocsonyába fuldoklik a győztes értelmetlenség és a nefelejcskék szétpukkadt csillagok helyén koromszín felhők keserűsége csillan. ... és járjuk a táncot. o * SLU z z LU _J LU Ct LU N in Szerelem nélkül járom a várost, mosolytalan nők után nem vágyom. Untat a kacagás is, a bábok csevegése. Távoli mezőkre már nem érek: mit keresnék én ott e késői korból? így Odisszeusz talán rám sem ismerne, Ariadné megtagadná tőlem a fonalát s Minotaurus fogai között végezném. A Jelenések Könyve: az utca, az arcom a kirakatüvegen s szembejövök önmagámmal, átnézek a tükörarcon, mögötte a tárgyak, tabuk, ígéretek: mind alku tárgya — kedvemre választhatnék. ti I % Szerelem nélkül járom a várost, szerelemért Jónás hiába hív Ninivébe. Szerelem nélkül járom a várost: szavakért. Talán az arcodon találom őket, talán kőbevésve mint mózesi törvényt. Földbeásva mint kincset, talán valaki majd kiáltsa őket és megkínál velük. Vagy megtalálom a titkot önmagámban. 22
