Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Pozsgay Imre: 1919
POZSGAY IMRE Fél évszázad múltán, visszaemlékezve az időben egyre távolodó, de szívünkhöz egyre közelebb kerülő első magyar proletárforradalomra, a Magyar Tanácsköztársaságra, a tiszteletadás és az elődöknek járó őszinte elismerés mellett a mai kor emberére jellemző módon a tanulságok jutnak eszünkbe. Mind közül talán leginkább az a fő tanulság, hogy tragikus fordulatokban gazdag történelmünk ellenére mindig élt népünkben az az elemi forradalmi- ság, mely ha tudatos erő állt az élén, hazánkat a haladás útjára tudta kormányozni. Ez az erő működött 1919. március 21-én és az azt követő 133 nap mindegyikén is. A forradalom kitörésének napja nem volt ugyan rendkívüli nap a forradalmak történetében megszokott látványos fordulatok értelmében; ezen a napon hiányoztak a forradalmak közismert díszletei és kellékei. Nem volt felkelés, barrikád, fegyverropogás, de működött már napok óta az egyre erősödő népmozgalom, mely eleinte csak a kommunista pártvezetők kiszabadítását követelte, de ezzel a követeléssel kifejezte a polgári forradalom addigi eredményeivel való elégedetlenségét is. Az 1918-as októberi forradalom inkább a régi és gyűlölt közösügyes rendszer tagadása és a negyedik éve folyó kegyetlen világháború elutasítása volt. A népet akkor még csak a tiltakozás és a lázadás szelleme vezérelte, mintsem meghatározott pozitív célok. De az Oroszországból érkező hírek, majd a tudatos forradalmi erőnek, a Kommunisták Magyarországi Pártjának meg- szerveződése hatására egyre gyarapodott azoknak a száma, akik nem akarták tovább tűrni, hogy a földbirtokos osztály és a finánctőke a polgári forradalom és a munkásárulók által emelt fedezék mögött átmentse rendszerét. A polgári kormánynak a Vyx jegyzék adta meg a kegyelemdöfést, de bukásának és a munkásosztály hatalomra jutásának valóságos oka a nép egyre szélesedő forradalmi mozgalma volt. A polgárság 1919. március 21-én nem önként, hanem a történelmi helyzet, a forradalmi munkásmozgalom nyomására adta át békés úton a hatalmát. Hogy egy forradalom milyen irányt vesz, azt a nép akarata dönti el. Magyar- országon 1919-ben a néptömegek maguk választották a szocialista forradalom útját. A Magyar Tanácsköztársaság egész fennállása alatt forradalom ment végbe, méghozzá kétféle értelemben is: egyrészt a munkásosztály, pártja vezetésével, megsemmisítette a burzsoázia uralmát és maga lépett a helyébe, másrészt megkezdte a gazdaság, a termelési viszonyok átalakítását, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyik társadalmi rend felválthassa a másikat. 3
