Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - Polner Zoltán: Babonák, hiedelmek (versek)
feinte Űí<áii BABONÁK, HIEDELMEK Látó Jaj ne ásson, ne ásson: táltosbikák viaskodnak dögöt marnak, rám taposnak. Olyan őrzi, aki véres, arca kígyó, teste láng. jaj, ne ásson édesapám ne ásson most már tovább: azt a kincset úgy sem éri, azt a kincset úgy sem látja Jaj, ne ásson édesapám elsorvadok éjszakára. Felhőzik már felettem. Boszorkány Csak a kezed, lányom csak a kezed adjad! Ostoroz az ördög: visongok lásd, sírok, hörgők, csontom rázza, bennem tombol torkomon át kukorékol nézd, a szám, hogy ordít, jajgat, nem érem én meg a hajnalt. Csak a kezed adjad csak a kezed, lányom másképp nem menekszem iszonyú bííbájtól. Jaj, a nyújtófán előttem csak egy piros kötény táncol. Elátkozott Nagy ára van annak: patkóval világít. A keze sem látszik, az arca sem látszik, városból a döglött lovat elveri hazáig. Nagy ára van annak, kemény böjtje lészen: pondrós kutya kísérgeti már a faluszélen. Hiába is hordja nyakában az ujjat, halott ember ujját: éjjel vérét ontják. 3 Forrós 33
