Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - Virágh József: Csak az éjszakák (vers)
(Vinig.li Qázsef CSAK AZ ÉJSZAKÁK csak az éjszakák csillag-veszejtők csillag-teremtők karokat-görcsbe-merevítők csak az éjszakák pihentetők és látomásosak adhatják meg az izmok nyugalmán túl az időt a végig-gondolásra csak az éjszakák befalazottak kitárulok zuhanók emelkedők szívünk dobogásától hangosak kígyóként nyakunkra tekeredők kristálytiszták és homályosak leheletünktől deresek forgatják mellünkben a vasat adják a végső biztatást közvetítik a legelső üzenetet — az éjszakák csak az éjszakák csillag-veszejtők csillag-teremtők karokat-görcsbe-merevítők csak az éjszakák csak a két kiáltás közötti némaság a torokban megrekedt szavak mint alvadt vér fojtogatnak csontig rázó remegés tűz mely az erekben lobog és olthatatlan s olyan nyugalom mely már a reménnyel rokon amikor ölelésünk túl nő a mozdulatokon 34
