Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - Simonyi Imre: Groteszkek (versek)
Gyermekdal, változattal Szita-szita-péntek — felmartak az évek — szerelem-csütörtök — sarkamnál az ördög — zab-szerda . .. Szita-szita-péntek — csuda, hogy még élek — szerelem-csütörtök — élek mert még hörgők — csuhajja Elfogyhatott Elalszom, míg elalhatok. És ébredek, míg van mire. — Kinek van annyi semmije hogy abból rakhat asztagotü Adott, ameddig adhatott: álmot, ébredést — de mire? — az élet. — De hogy ennyire elfogyhatott!? Offertorium kenyeret teszek az asztalotokra és bort bort az abroszotokra és örömet a gondjaitokra és verseket a tarsolyotokba és asszonyokat az ágyatokba és otthonokat a házatokba és jószavakat a szájatokba és tenyeremet a markotokba hogy úgy fogadhassatok majd leikeim ahogyan én fogadnálak benneteket Grand Guignol Ó, életem regénye ... Te kételyek hegyére felnyársalt jóremény. Tiszta lobogó rongya: lengj életem te ponyva- regény . . . 27
