Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 4. szám - Lázár István: A hiba (novella)

— Nem akart meghalni. Ám amíg a fényképezőgépre szerelt automatika tökéletesen működött a kísérlet során, ez a szerkezet, amelynek egy bizonyos pillanatig bírni kellett volna, azután azonban engedni, erősebbnek bizonyult, mint amilyennek szánta.

— Apró hibát követett csak el — folytatta az őrnagy. — S főként azért hibázott, mert ő a lehetőségig hű utánzatot akart. Pontos ismereteket. S tudta, hogy ha az akasztás nem tör csigolyát, hanem fullasztással öl, akkor van idő. Azt hiszem sokáig próbálgatta hát a szerkezetet hogy az ne engedjen rögtön amikor ránehezedik — e próbák persze nyílván csak úgy történtek hogy kézzel kapaszkodott a kötélbe —, de a teljes testsúlya alatt nyisson ki a biztosító, s oldja ki őt.

Estére a kezünkben voltak a nagyítások is a négy filmkockáról. Valóban. A fiú arca, amikor a kötelet a nyakába tette, nem a halálba készülő arca volt. Komolynak látszott, sőt komornak, de csak úgy, mint aki most megtud majd valamit, valami nagyon fontosat. Amikor elrúgta maga alól a széket, semmi félelmet nem tükrözött a szeme. Csak a negyedik kép . . .

Mit mondhatok még? Az Ezermester nekrológban búcsúzott el ,,a tragikus hirtelenséggel elhúnyt ifjú feltalálótól, tehetséges munkatársunktól, aki oly sok reményre jogosító pályának nézett elébe.” Az anyja ezt a cikket is kivágta, bekereteztette, és odahelyezte a másik három kivágás mellé. De amikor a férje hazajött ezen a napon a munkahelyéről, letépte mind a négy keretet a falról, összetörte bennük az üveget, és a kivágásokat elégette, és közben az asszony nem szóit rá, csak könnyezett.

Később hirdetést adtak fel, el akartak költözni a lakásból. De cseretárs nem jelentkezett, és ők végül maradtak, ott laknak ma is. Az utcai szobát, a fiúét azonban most sem használják. Be sem lépnek oda, senki sem veri fel a padlón, a bútorokon, a szerszámokon a port.

A szerkezet, a fényképezőgéppel és minden más kellékkel a Bűnügyi Múzeumba került. Előzőleg sokszor kipróbáltuk, az őrnagy külön erre a célra emberformájú bábut is hozatott, azok közül, amiken a judófogásokat tanultuk a rendőriskolán. A mechanizmus tízszer, tizenötször is tökéletesen működött, és csak azután akadt el egyszer-egyszer; azt is észrevettük, hogy egy piciny fémreszelékben, amit a fiú nem távolított el, mert az ő próbái során nem okozott bajt. Csak akkor.

És a Bűnügyi Múzeumban vannak a rajzok is.

Néha felnyitom a ládát, lapozgatok közöttük. Ha nem volnának olyan szörnyűek, kiállítást kellene rendezni belőlük.

25