Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - Zám Tibor: Asszonykérés Sodomában (novella)
Uram. Szomjúságomat oltanám és meszet oltanék. Kell a hajlék. A vizet add meg, az asszonyt vedd vissza. Olajozd meg a dolgainkat, hogy gyorsabban gravitáljanak . .. „Együgyű közös óhajunk, te tornatanár. Iszonyodom tőled és csodállak természetesen. Gyermekkorom pankrátorai közül egy Ton-Mang-Fon nevű bajnok őrjítette a közönséget ilyen stílusban. Ellenfelei sose tudták, mit akar. Ha ilyen imádságosan pászítgatta a tenyerét, annak mindig válldobás lett a vége. Láttam meghalni ezt a dzsú- dóst. Sarkára guggolt, majd végigdőlt a porondon. Szívszélhűdés. Jó, rendben, visszavonom a tanmesét. A tanulság nem ilyen goromba. Nem a te halálodra spekulálok: a magam életére. Egy van belőle. Rendező szeretnék lenni és családapa. Olyan kínnal csinálom meg esténként szegény taxisofőrt, hogy az nem igaz. Kívánom a testi szenvedést, hogy ne égjek belül. Kívánom a pálinkát és még jobban égek. Te túl vagy ezeken. Nálunk katarzis, a siklónál vedlés. Elégető, vagy ujjáolvasztó izzás, szemérmes tornatanárom. Önpusztítás és mások pusztítása. Az új élet. Szándékos emberölés, megfontolt rosszaság. Alkati dolog. Jellemgyengeség. Sors — akit ujjára csavart a szárnyas ribanc. Értelek. A Múzsa megcsal, de nem osztozik. Ziláltság, pocsolya bűntudat: így hajlik feléd. Fizess, nyomorult. Légy tolvaj. Lopd el magadtól a legkedvesebbet. Akác beleégett, te kimásztál. Én még pendlizek, de napjaim meg vannak számlálva, fogyókúra, elvonókúra. Meg kell tisztulnom. A kazán maradjon kormos, de a fém legyen tiszta. Szeretem Akácot. Marhaérzés. Tavasz a télben, de ne vess meg. Én tisztellek. Nehezemre esik búcsúzni tőled.” 8. „Ahogy öregszem, Csabai, úgy apad bennem a humor. Fájnak a csontjaim. Mióta Akác Erzsi elment, nem fűtöttem. Zsémbelő, reumás vénség leszek, de most melegít a sutaság. Asszonykérés Sodomában: ezt adom címnek, ha egyszer megírom. Úgy rakom össze gondolatainkat, ahogy kiestek a szánkból. Nem vakolom be. Iszonyú lesz. Ha Akác megadta volna a művészet árát, most itt ülne köztünk: megértené. Nem hitte el, hogy a szemérem férfierény, pedig saját gondolatainkat, s az ő dicséretét is jobb szeretjük hallani a másik szájából. Rokonszenves vagy neki. Ilyen búsfejű gyereket szeretnék, azt mondta. Még csak látásból ismert. Rajta, fiú. Sok beszéd — szegénység. Élj. Ismertem Sodomában egy költőt. Zseni volt. Természetesen elkallódott. Nekünk azért érdemes élni, mert nem vagyunk zsenik. Mi a szánktól lopjuk el, amit a múzsacsókért adunk. Húsz menetes vereségekből áll össze a győzelmünk. Leütnek, felálIsz, leütnek, felállsz. így erősödsz. Higgy nekem. Nehéz meccset csináltam végig. Megismertem a vérem ízét. Jó íze van a vérnek. Ha feszül benned a viaskodó muszáj, ne szíjazd magad türelemmel. Ne áltasd árnyék-boxolással. Dürrenmatt hadd moralizáljon. Állj vele szorítóba. Játszd el, rendezd meg. Akác Erzsiben van fantázia. Ti ketten még újra önthetitek egymást. Merjél. Tőlem ne tarts. A kettőnk ügye túljutott a de- lelőjén. A napot az égen nem lehet visszatolni. Ha egy tucat vasaltnyakkendős úriemberből hozza össze a bosszúját, legyintek rá. Te, sajnos, a barátom voltál. Téged nem tudlak megbocsátani. Ilyen barátom nem lesz több. Hangja, mozdulatai, szerelmének gyöngyház emlékei még élnek. Most is elém tolakszanak, lüktetnek. Majd megszűnik a lobogásukés elvész a fényük. Magaddal törődj. Ha szárnyakat varrt rád a szerelem, repülj. Ne totyogj. Ha úgy akarsz meghalni, hogy dicsérjék a neved, dolgozz. Én is azt teszem A vallásokkal és filozófákkal pedig bánj óvatosan: a halállal barátkozni még ráérsz. Leendő feleségedet üdvözlöm. Ha kívánja, beszéld el neki az asszonykérést, de légy szabatos. Ha rólam beszélsz, használd sűrűn a „gazember” szót, hogy meg legyen veled elégedve. 18
