Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Heitai Nándor: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Kecskeméten

A színiévad még a békeévekben is befejeződött áprilisra. Sokszor már március elején fölkerekedett vagy szétszéledt a társulat. Most, 1919-ben úgy érezték, hogy rájuk is jobb világ köszönt.

Március 21-én a Stambul rózsája szerepelt a műsoron. Rövidesen a Magyar Alföld megfogalmazta a színház új feladatát: „A színház immár a proletároké s deszkáiról is, mint mindenünnen, hangoztatni kell a megépítendő társadalom igazát.” A műsorrendben májustól kezdve figyelhetünk meg érdemleges változásokat. A munka világünnepén Barta Lajos: „Tavaszi mámor” című egyfelvonásosát játszották díszelőadáson. Majd egymást követték a prózai bemutatók. Klasszikus értékű, irodalmi jelentőségű műveket játszottak sorozatban. Júniusban tiszteletreméltó társadalmi összefogással Gorkij: Éjjeli menedékhely című művét mutatták be. A Magyar Alföld naponta beszámolt az előkészületekről. A közönség toborzására a pártszervezeteket kérték meg. Az első előadás előtt Sinkó Ervin városparancsnok méltatta Gorkijt, a mezítlábasok íróját. Hasonló ismertetésre máskor is sort kerítettek. Többször a plakáton is feltűntették az előadó nevét. Például május 26-án a Szellemi Termékek Országos Tanácsa Vörös Katona Estet szervezett. A közönség zenekari kísérettel elénekelte az Internacionalét, majd Rákosi Mátyás népbiztos szólt az egybegyűltekhez. Az előjátékot követően pedig Sinkó Ervin beszélt. A műsoron Sardou: Szókimondó asszonyság című műve szerepelt. A Mágnás Miska előtt — a falragasz szerint — „A városparancsnok által kinevezett közművelődési előadók egyike fog ismertetést tartani”.

A fáradozások, erőfeszítések ellenére nyilvánvalóan elmaradt a várt érdeklődés, a várt siker. A közönség idegenkedve fogadta a túlságosan gyors változást. Hiányolták a könnyű, zenés műveket. E kívánságot a helyi pártlap is támogatta.

A Direktórium, az Intézőbizottság több alkalommal is foglalkozott a színház ügyeivel. Már márciusban biztost állított az intézmény élére. A 609/568. V. 28. sz. határozat szerint a színészeknek fizetéselőleget kell adni. Később rendezték az illetményeket is. Igaz, emiatt némileg emelni kellett a helyárakat. A szervezett munkásság a munkásotthonban, vagy a pártszervezetekben, szakszervezetekben kedvezményes jegyet válthatott. Időnként egy-egy réteg számára rendeztek előadást. Június 5-ére hirdették a Proletárnők Színházi Estjét. „Kifejezésre juttatja a kommunizmusnak azt a gondolatát, hogy a kultúra minden embernek egyaránt közkincse. Azzal pedig, hogy kizárólag proletárasszonyok részére rendezi az előadást, kifejezésre juttatja az új társadalomnak változott felfogását a nők társadalmi helyzetére és munkájuk értékelésére nézve. A kezdeményezés — tegyük hozzá — ismét Tóth László érdeme. Ifjúmunkásokat is több alkalommal hívtak egy-egy előadásra. Időnként fővárosi művészek is ellátogattak Kecskemétre. Egy ízben a Madách Színház fiatal művészei a modern irodalmon ékelődtek. A kecskemétiek a Magyar Alföldben közölt nyílt levélben tiltakoztak: „Az irodalmat és a művészeteket nagy és szent dolognak tarjuk, melyet nem lehet színpadi gúnnyal elintézni.” (Július 30.)

Mindezek bizonyítják, hogy „a színházi reform nem szórakozási rendszabály, hanem mélyreható etikai tett volt, kommunizálása a lelki és szellemi javaknak . . . Megváltozott az élet, meg kell változni az élet tükörképének is.” (Március 28.)

A színházat június elején szocializálták.

A mozik, a színházak olcsóbb helyeire a forradalom előtt is eljuthattak a szegény emberek. Sőt a filmszínházat kezdetben főként a filléres közönség látogatta. Koncerteken azonban elvétve sem lehetett munkásokat, parasztokat látni. Körülményeik elzárták előlük a gyönyörűség e lelőhelyeit. Az Intézőbizottság tagjai abból az elvből kiindulva, hogy minden érték a népé, már április 1-én megbízták a 257. számú határozattal Tóth Lászlót hangversenyek rendezésével. Egy héttel később ismét foglalkoztak az üggyel és további koncertek szervezésére 1087 koronát utalták ki. (567. sz. határozat.) Az emlékezetes 133 nap alatt a nyári időszak ellenére hat hangverseny gazdagította a kulturális programot. Súlyos hiba lenne, ha azt gondolnánk, hogy mindegyikre tódult a hallgatóság; ezért a koncertek egy részét ügyesen, más programokhoz kapcsolva hirdették. Például a tanítói továbbképző tanfolyam hallgatói részére két alkalommal is rendeztek hangversenyt. Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy örömmel gondol ma is e régi koncertekre. Művészi hegedűjátékával minden esetben nagy sikert aratott.

A Művésztelepen igen élénk tevékenység folyt. Kecskeméten dolgozott akkoriban — többek között — Iványi-Grünvald Béla, Korda Vince (Korda Sándor öccse, a világhírű díszlettervező), Tornyai János, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Uitcz Béla, Pátzay Pál és tucatnyi lelkes fiatal. A maradiak haszontalan passziónak tekintették itt az Alföld szívében Kada alkotását és a proletárdiktatúra kihirdetése után kísérletet tettek a művészek kiebrudalására. Maga a Direktórium foglalt állást az ügyben. Már április 3-án, a 321 sz. határozattal kimondták; a művésztelephez tartozó villák lakás céljaira le nem foglalhatók. Az Intézőbizottság május 10-én — 172. sz. határozat — festéket, vásznat utalt ki a képzőművészek részére. Támogatták a Művésztelep bútorok kiutalására vonatkozó kérelmét. (216., 217. sz. határozat.) Ifjú Iványi-Grünwald Bélával, a jeles antifasiszta történésszel a Művésztelep igazgatójának afiával 1962- ben több levelet váltottam. Leírja, hogy a tanácskormány lemondása után valamennyiükre igen gyanús szemmel néztek az ellenforradalom urai és aki csak tehette elment, elmenekült Kecskemétről. Még szerencse; sohasem tudták meg, hogy Tóth László is ott rejtőzködött 1919. augusztusának elején. Halálra keresték. Néhány fiatalabb művész a telep használaton kívüli víztornyába bújtatta. Erről az idő29