Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Heitai Nándor: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Kecskeméten

törvényszerűségek megértéséhez a közös célokért áldozatokat Is vállaló, harmonikus társadalom kialakításához, sőt a termelékenység növeléséhez fogékony lélek és kiművelt agy szükséges.

Sinkó Ervin városparancsnok június 17-én „Az út” címmel írt vezércikket a Magyar Alföld részére. Végső konklúziója: „Az egyforma adag kenyér, bármilyen nagy adag is, önmagában nem ér semmit, ha már megvan. Akkor kezdődik csak az igazi emberi szomjúság, a lélek felszabadulásának szomjú- hozása ... A proletárforradalom mai stádiumában a forradalmiságot fokozni, minél intenzívebbé, tudatosabbá tenni, ez a proletariátus feladata.”

Indulatos érvekkel, bölcs példákkal bizonyították, hogy a gazdasági egyenlőség még nem szocializmus. Csak akkor „állhatunk meg”, ha a művészet és a tudomány is a népé lesz. Ha a kétkezi dolgozók is szükségesnek érzik egy-egy könyv elolvasását, hangverseny meghallgatását, ha gyönyörködnek a természet szépségeiben, szobrokban, képekben és elvetik a lágy kuplékat, a revolveres moziirodalmat; akkor múlik el végképp a szegénység, hirdették nap mint nap. Mindenki értelmesen, nemesen töltse el szabadidejét — ezt akarták. Ma már mosolyogtató indulattal paskolták, korholták, fenyítették a kártyásokat. Rendeletet adtak ki a kártyázás megszűntetésére. Amikor ez nem használt megszégyenítették a szerencsejáték megszállottjait és követelték a kártyacsomagok beszolgáltatását. Mindez összhangban volt a proletárdiktatúra országosan érvényes irányelveivel. Két okkal magyarázhatjuk azt a kétségtelen tényt, hogy Kecskeméten fokozott erővel, igen tudatosan jelentkeztek és hatottak a kultúra terjesztését szolgáló tendenciák. Itt még az országosnál is nagyobb volt az elmaradottság és másutt a demokratikus érzelmű polgárság követelésére, a fejlettebb gazdasági viszonyok sürgetésére már teljesített reformok meghonosítása is a proletárdiktatúra helyi vezetőire várt. Többségük alapos műveltséggel rendelkezett. Akad-e az országban még egy vidéki város, ahol olyan kitűnő koponyák ültek a legfőbb posztokon, mint Kecskeméten, 1919-ben? Sinkó Ervin városparancsnok több kötettel bizonyította rendkívüli tehetségét, előadásaival európai kultúráját. Tóth László méltán érdemelte ki jeles írók barátságát. Buday Dezső nevét forradalmi tettein kívül elmélyült tanulmányai, regényei, költeményei őrzik. Berkes Ferenc a kor legjobb újságírói közé tartozott. Hajnal József riportjait, verseit szívesen olvasták.

A könyvtárak megnyitását abszolút értelemben nem nevezhetjük forradalmi lépésnek, hiszen a művelt nyugati országokban, sőt hazánk más városaiban már évtizedek, évszázadok óta működtek nyilvános bibliothekák. De itt Kecskeméten eltökélt, céltudatos határozottsággal is csak félig-meddig lehetett a döntésnek érvényt szerezni. Meghamisítanánk a tényeket, ha azt állítanánk, hogy a város népét elvi meggondolásokból zárták ki a könyvtárakból. Kada Elek halála, utódját a háború akadályozta megfelelő könyvtárépület elkészíttetésében. Ezekre az objektív akadályokra, — a hely szűke, olvasó terem hiánya stb. — hivatkozva halasztotta Szilády is a Tanácsköztársaság időszakában a Direktórium rendelkezésének végrehajtását.

Furcsa helyzet alakult ki.

Tóth László és a könyvtárak felelőse, Bíró Sándor nagyszerű, célkitűzéseiben és a javasolt megoldási módozatokat tekintve korszerű tervet dolgozott ki a vidéki könyvtárügy fejlesztésére. Elgondolásairól a Magyar Alföld július 27-i számában tájékoztatta a lakosságot. Közölte, hogy Dienes László, az Országos Könyvtárügyi Tanács vezetője és munkatársai ellátogattak Kecskemétre az átszervezés tanulmányozására. Tapasztalataik annyira megnyerték tetszésüket, hogy kijelentették: „Kecskemét elöljár ebben a munkában is” és „Kecskemét lesz az a hely, amely mintául fog szolgálni a vidéki városok könyvtárainak kiépítéséhez ... Az átszervezés lényege az, hogy Kecskeméten létesítenének két tudományos szakkönyvtárat. A városi könyvtár (szociológiai, természettudományi, gazdasági, művészeti szak) és a ref. főiskolai könyvtár (jogi, theológiai, történelmi stb. szak) kebelében. Az eddig könyvekhez nem szokott nagyközönséget az újonnan létesítendő közművelődési könyvtár tanítaná meg és vezetné el a szórakoztató ismeretterjesztő művek által a könyvtár szeretetére.”

A szakmai szempontból is igen tetszetős tervek lassabban teljesültek, mint ezt akkor szerették volna. Ezért Balkányi elvtárs Budapestről ismét Kecskemét utazott és rávette Szilády Károlyt, hogy vasárnaponként társadalomtudományi könyveket kölcsönözzön, amíg az átszervezett gyűjteményeket megnyitják.

Az állomány gyarapítása azonban nem szünetelt. Megvették többek között Ady Endre öt verseskötetét, Varga Gézának a Földbirtok és földreform c. művét, beszerezték a Tanácsköztársasági Törvénytár hat füzetét, a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadványait, a Kommunista Könyvtár valamennyi kötetét, Móricz, Kaffka, Tömörkény, Szabolcska szépirodalmi alkotásait, Szabó Ervin tanulmányait, Marx, Lukács György, Illés Béla, Braun Róbert és mások írásait.

Még április és május hónapokban köztulajdonba vették Lukács György népbiztos-helyettes 1919. március 29-én kelt rendelkezése és április 2-án megjelent utasítása alapján — az elhagyott egyesületi könyvtárakat. A helyi Intéző Bizottság 442/1919. V. 20-i határozatával a 48-as kör könyvtárát az ifjúmunkások rendelkezésére bocsátotta.

Élénk volt az irodalmi élet is. Március végén Várnai Zseni és Peterdi Andor lépett a helyi munkásság és főként az irodalomkedvelők elé. Később Halasi Andor kritikus tartott előadást. Hajnal József is összeállította új kötetét, félig készen a nyomdában foglalták le augusztusban az ellenforradalmárok.

28