Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - JEGYZETEK - Szekér Endre: Könyvheti könyvek
ösmeret örvényein, szelíden, minden vergődés, minden erőfeszítés nélkül —s ahelyett, hogy szavalna, hogy panaszkodna, hogy átkozódna, meghajol, köszönetét mond, s úgy távozik a földi lakomáról. S még azért is, mert az egész vers szinte egyetlen lélegzetvétel, az emberé a világűrben, testvérei, az éji alvók, és a vakító csillagok között, a költőé, akinek szeme, mint egy másik nagy költő mondta: Földről az égre Égről a földre villan a aki félig a Logodi utca kimerült, szegény, öntudatlan ketreclakóihoz tartozik, félig pedig a csillag- miriádok áhítva sejtett világához. A magyar líra remekei között a Hajnali részegséget hirtelenében hova is tenném? Csokonai Magánossága és talán József Attila Külvárosi éje közé . . . GYERGYAI ALBERT Könyvheti könyvek Szép és igaz ügy zászlóbontásának lehettünk tanúi nemrég: az „Olvasó népért” mozgalomra gondolok, mely 1969. májusi felhívásában így fogalmazza meg a célt: „minden termékenyítő gondolat — bármily szűk körben is fogalmazódjék meg — közös értékké váljék, s az egész nemzet műveltségét gyarapító, közös munkára serkentsen”. Nézzük most meg, hogy a könyvheti könyvek megfelelnek-e ezen feladatoknak, valóban „termékenyítő gondolatok-e” és „közös munkára serkentenek-e”? A klasszikus magyar írók művei közül, azt hiszem, hiányt pótol Szabó Lőrinc Összegyűjtött verseinek új kiadása. Öröm újraolvasni a Tücsökzene és A huszonhatosik év szeretett, szép sorait, s Mozart hallgatása közben csak a derű óráit számlálni. A Füst Milán-rajongók és új olvasók |is kíváncsian forgathatják a bővített Összes versek — gyűjteményt, mely a saját verseit végtelen igényességgel rostáló költő fiatalkori, korábbi kötetekből kihagyott költeményeit is magában foglalja. Megkap újra és újra Füst Milán különös-komor-fenséges költői világa; így szól hozzánk: „Gyöngy-kagylóban gyöngy vagyok ...” — „Oh tegyetek jó kezekbe, kincsre váró tenyerekre” .. . Eljut-e Füst Milán a szélesebb olvasótáborig, „kincsre váró tenyerek” forgatják-e eléggé? — Nem hiszem. — A prózai művek között Móricz Zsigmond kevéssé ismert kitűnő regénye, a Flaubert-i regényre „rímelő” kisvárosi történet: Az Isten háta mögött jelent meg.Sajnos kevesen olvassák e regényt, most reméjük.hogy nagyobb sikere lesz, mert megérdemli: a fojtogató kisvárosi lét tragikomikussá süllyeszti hősei sorsát. Rónay György szerint: „a szűkeszű, magábafult, szemétdombján kakaskodó magyar kisváros nyomasztóan súlyos szatírája. „Radnóti Miklós születésének hatvanadik évfordulójára emlékezve jelent meg a költő önéletrajzi jellegű prózai alkotása: az Ikrek hava. Emlékezzünk a költőre poétikus szépségű prózai művének befejező soraival:„Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet?Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?” A mai magyar prózai művek nem nyújtanak túlzottan nagy válogatási lehetőséget. A Kosztolányi- tisztasággal és szép magyarsággal író Illés Endre Szigorlat című novellagyűjteménye régi, pályakezdő elbeszéléseiből való válogatás: régi híveinek nem mond újat, az új olvasóknak csak ajánlhatjuk. Híres címadó elbeszélésének sorait régóta őrzöm: „Nincs tovább. Felnőttek vagyunk, nekünk már nem adatott meg a kegyelem, mint az ártatlanoknak. Mindenért vállalni kell a felelősséget, semmi alól nincs feloldozás.” A nemrég kitüntetett Mándy Iván nagy novellagyűjteményének kiadása is — elismerés: egy sokáig nem eléggé ismert és elismert prózaíró előtti főhajtás, tiszteletadás e kötet. Mándy a kisemberek csetlő-botló lépéseit figyeli és ábrázolja olykor Gelléri Andor Endréhez hasonló líraisággal, máskor az élőbeszéd „prózai” természetességével. Az évenként megjelenő Körkép antológia most is féláron csábítja a vásárlókat. Gink Károly az író műveivel való megismerkedésre serkent a kitűnő fotók révén (Illyés játékos póza, „csizma az asztalon” motívuma, mosolya, szemvillogása felejthetetlen!). Talán legvonzóbb e kötetben az Illyés esszé-regényéből vett részlet, Az öregedés tünetei. „A hajnal vége az alkony, a tavasz őszbe torkollik, a lomb lehull, a virág elfonnyad: bele kell tehát nyugodni az emberi élet végébe, a halálba is”, ezt írja Illyés. A műfaji sokszínűség széttöri az alcímben jelölt igényt: „elbeszélés”, hisz itt olvashatjuk újra a nagy vihart kavart kitűnő filmnovellát, az ítéletet, Csoóri Sándor és Kosa Ferenc művét. Vagy Örkény István sikeres, groteszk hangvételű egyperces novellái mennyiben „novellák”? Pl. a Hír című: „Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Harris 79
