Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Heitai Nándor: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Kecskeméten
kedvezően befolyásoló intézkedések sorozatából állott, minden viszonylatban példamutató, a nép ügyéért harcolók, a szocializmus építéséért tevékenykedők számára. Most amikor megemlékezünk a Tanácsköztársaság hősi küzdelméről, a tanácsokban dolgozók helytállásáról, bátor elvhű, áldozatot vállaló tevékenységükről, nem feledhetjük el, hogy ezek a Tanácsköztársaság küzdelmeiben edzett káderek, a Horthy-korszak legsötétebb elnyomása és rémuralma idején is ébren tartották a szocializmus eszméinek gondolatát. Mindenütt ott voltak ahol harcolni lehetett a Horthy-rendszer ellen, az olvasókörökben, a Paraszt Párt, a földmunkás mozgalom, a szociáldemokrata szervetekben. Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként küzdöttek, harcoltak felvilágosító szóval, válallva a csendőr-terror, a börtön, a jogfosztottság minden következményeit. És azok a százezrek, akik 1944. utolsó hónapjaitól kezdve részt vettek a romokban heverő ország politikai, gazdasági újjáépítésében, tanúsíthatják, hogy a legkisebb falutól Budapestig, mindenütt az első sorokban harcoltak a Tanácsköztársaság hősi harcának résztvevői, akik ekkor már a pislákoló mécses helyett lobogó fáklyát tartva kézben, vették ki részüket a szocialista Magyarország építésének megalapozásában. HELTAI NÁNDOR A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Kecskeméten 1919. március 22-én, a kora reggeli órákban Tóth László, a Nemzeti Tanács ügyeletes tisztviselője a tanácskormány megalakulásáról tudósító távirat alapján felhívást fogalmazott, majd vette a kabátját és a nyomdába sietett: falragaszok hirdessék a nagy eseményt. A Kossuth szobor mellett többen megállították. A politikai helyzetről érdeklődtek. A már akkor népszerű közéleti férfiú válaszként felolvasta a tervezett plakát szövegét. Alig egy héttel a fenti esemény után hivatalos levelet kapott a Kecskeméti Református Kollégium igazgatósága. 184/1919. A Direktórium kéri, hogy a könyvtáros közbejöttével szíveskedjenek a kollégium könyvtárát mielőbb megnyitni és közkönyvtárrá alakíthatóvá tenni és ebben a tekintetben érintkezésbe lépni Szi- lády városi könyvtárigazgató elvtárssal, akit a Direktórium a könyvtárak megnyitásának a kérdésével megbízott. 1919. március 29-én. A Direktórium tagjai A városi könyvtár évtizedek óta zárt kapuinak megnyitása érdekében már korábban intézkedtek. Szilády Károlynak, az Állami Levéltárban őrzött feljegyzéseiben olvashatjuk: „Az itteni Direktórium már a proletárdiktatúra kezdetén sürgetni kezdte a városi könyvtárnak azonnal a legtágabb körben való nyilvánossá tevését, és ez a sürgetés később is egyre meg-megújult”. Megkérték, majd utasították a múzeum igazgatóját is, hogy hosszabítsa meg a látogatási időt. Június közepén külön határozatot hoztak vasárnapi nyitvatartás érdekében. Miért szorgalmazták a Direktórium és az Intézőbizottság tagjai a közgyűjtemények fejlesztését? Ezernyi más gond éppen eléggé lefoglalta őket. A „felsőbb utasítások”, rendeletek csak később érkeztek. Aligha ismerték Leninnek a kultúra szerepéről és különösen a könyvtárügyről kifejtett nézeteit. Mert a kecskeméti vezetők saját bőrükön tapasztalhatták, saját életükkel példázták: a tudás hatalom. A természeti és társadalmi törvényszerűségek felismerésével jutottak el a szocializmus gondolatáig, a proletárdiktatúráig. Értelmi belátás útján a tudatos cselekvésig, egy magatartás vállalásáig. Ismerték a gazdasági viszonyok meghatározó jellegét, a politikai tevékenység elsődlegességét. De azzal is tisztában voltak, hogy az öntudat, a forradalmi hit, a műveltség a szocialista társadalom felépítéséhez nélkülözhetetlen. Hosszabb ideig csak az egyetértő, a célokat, a helyes módszereket felismerő és vállaló néppel egyetértésben lehet kormányozni. Újra és újra hangoztatták, hogy a társadalmi 27
