Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - JEGYZETEK - Szabó János: Miért nem lettem tanár?

Tekintély és brosúra

VI. félév: Didaktika. Heti két óra. Előadó: tanársegédnő, egy éve még egyetemista, úgyhogy elnézte állandó lógásomat. A vizsgára egy körmondatos definíciókkal telezsúfolt könyvből készültem föl, majd természetes észjárásomra hagyatkozva feleltem, jelest kaptam.

KISZ-gyakorlat. Heti egy óra. Ezzel jól jártam. Vallástörténeti szakkört bíztak rám egy budai gimnáziumban. Igen lelkes, jóeszű fiatalok gyülekezete volt. Eredményeikért dicséretet kaptam, de azért nagyon elítéltek, mert magam is diák lévén, kölcsönösen tegeződtem a gyerekekkel. (Évfolyamtársaim többsége panaszkodott: KISZ-segítő tevékenységük brosúrák tanulmányozásában és soha meg nem valósuló munkatervek szerkesztésében került ki.)

VII — Vili. félév: A magyartanítás módszertana. Heti egy, a Vili. félévben két óra. Előadók: nyelvtanból egy jónevű stiliszta és tájnyelv-szakértő, aki többnyire saját kutatásairól anekdotázott, irodalomból egy kitűnő idős műfordító. Pedagógiai tekintélyét bizonyára cikkeivel szerezte, mert előadásai és középiskolai magyarórái nagyon visszatettszettek. (Nekünk is, a középiskolásoknak is.) Gonoszul ripacsnak becéztük, mert gyakran hamvába holt színészi ambíciók törtek ki belőle. A gimnazisták ilyenkpr bíborvörössé váltak a visszafojtott nevetéstől. (A tárgyból vizsgázni nem kellett, létszám-ellenőrzés alig volt.)

Óravázlat méterszámra

IX. félév: Neveléstörténet. Heti két óra. Előadó: érthetetlenül mormoló, nagy lexikális tudású, rettegett docens. Az egyiptomiaknál kezdtük a pedagógia történetét, a XIX. század elejéig jutottunk. Rosszul megírt jegyzetből vettük hozzá a többit, így is élveztem. Tudtam, hogyan tanított Arisztotelész, Comenius, Apáczai Csere János, Pestalozzi, Herbart, de hogy én hogyan fogok, azt még mindig nem értettem.

Iskolai gyakorlat, Végre taníthattam. Egy hónapon keresztül heti öt órában magyart, a Trefort utcai iskola ötödik osztályában. Negyven, 10 éves kislány. Népmeséket olvastunk, és beszéltünk meg, minden szóért hálásak voltak, szinte szikrázott körülöttem a szeretet. Vezetőtanárnőm anarchista demagógnak tartott, négy oldalas óravázlataim helyett dupla terjedelműeket íratott: semmi hasznát nem vettem a bővítésnek. Jó tanár volt, de a lányok nagyon féltek tőle.

X. félév : Vidéki gyakorlat. Történelmet tanítottam heti kilenc órában, egy hónapig a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban. Vezetőtanárom Iványosi Szabó Tibor volt, a legjobb középiskolai történelemtanár, akit valaha is láttam. Nem azért, mert nem volt kíváncsi óravázlataimra, csak arra, mit mondok, de azért is, mert pergő ritmusú lényegretörő óráin éreztem meg harmadszor, mit is jelent tanítani. (Először a budapesti Radnóti gimnáziumban, a (Kunszentmiklósról elszármazott Majoros József magyaróráján, másodszor a Trerfort utcai ötödikesek érdeklődését figyelve.)

Hogyan mégis?

Nagyjából ennek a három hatásnak köszönhetem, hogy néha, ha a riporterélet túlfeszíti idegeimet, még kívánkozom a katedra után, de valószínű, ma már nem tudnék visszamenni.

Hogyan legyen valaki jó irodalomtanár, ha ugyanolyannak látja a tanárképzést, mint én? Olvasson sok jó könyvet, és barátkozzon sok 10—18 éves gyerekkel! Tudni fogja, mit kell tennie az iskolában.

SZABÓ JÁNOS

76