Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Varga Jenő: A tanácsok szerepe az első magyar proletárdiktatúra idején
parancsnokig gyorsvonaté sebességgel siettek „hűségnyilatkozatot” tenni a Tanácsköztársaság kormányának és a létrehozott helyi tanácsoknak. A tények sajnos később azt igazolták, hogy ezek a hűségnyilatkozatok előre megfontolt, félrevezető szándékúak voltak és a régi rendszer tisztviselői hivatali pozíciójuk átmentésével a trójai faló szerepét kívánták játszani a Tanácsköztársaság rendszerének hátbatámadására, lejáratására és tönkretételére. Jogosan írja július 8-án a Vörös Újság „Proletár közigazgatás” című cikkében: „Háromhónapos türelmes és elnéző uralmunk alatt kiderült, hogy a nagyjában-egészében változatlanul átvett közigazgatási szervezet a legsötétebb ellenforradalom melegágya. A régi bürokrácia a proletár uralom elején bűvölten és bénultan behódolt, de enyhén gyakorolt diktatúránk láttára, amelyből gyöngeségünkre következtetett, megindult az ellenállás: felocsúdva dermedt félelméből, először szabotálással próbálkozott, majd az elszánt ellenforradalmi szervezkedés terére lépett. A helyzet odáig fajult, hogy a proletáruralom legdühödtebb ellenségei a proletár állam közvetlen kiszolgálására hívatott tisztviselők, a Tanácsköztársaság hivatalos gépezetének kezelői közül kerülnek ki.” A Tanácsköztársaság egyik legnagyobb hibája volt, hogy a rend ős rég és a csendőrség volt tagjait, még magasrangú tiszteket is, alkalmaztak a Vörös Őrségnél, sőt a Vörös Őrség gerincét a volt rendőrség és csendőrség szervezete képezte. Természetesen nem arról van szó, mintha a régi tisztviselők átvétele az apparátus munkájában általában káros lett volna. Helyesen jártak el a tanácsok 1919-ben, amikor megtartották a nehezen nélkülözhető szakembereket. Helyes volt megtartani a néppel érző és könnyen átnevelhető tisztviselőket, már csak azért is, mert egy túlzott mérvű tisztogatás szükségtelenül szaporította volna az elégedetlenkedők és a munka- nélküliek számát. Helytelen volt azonban közismerten politikai hangadó tényezőket, a katonai és polgári közigazgatás magasrangú tisztjeit vezető funkcióban megtartani és rájuk bízni a Forradalmi Tanács rendelkezéseinek végrehajtását. VI. Távol áll tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben párhuzamot próbáljak vonni az első világháború vérzivatara után viharos gyorsasággal létrejött Tanácsköztársaság államapparátusa és a mostani tanácsi rendszerünk felépítése között. De világosan felismerhető az államapparátus mostani felépítése és az akkori tanácsok közötti rendkívül sok hasonlóság. Gyakorlati intézkedései között is fellelhető, olyan politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és közegészségügyi kezdeményezések sorozata amelyet a rendelkezésükre álló rövid idő alatt végrehajtani nem tudtak, amelyek végrehajtására csak a népi demokratikus rendszerünkben került sor. A Tanácsköztársaság 133 napja a belső ellenforradalom és a külső intervenció elleni szakadatlan harcban telt el. Az első magyar proletárhatalom mégis számtalan nagy horderejű és bátor intézkedést tett, a szocialista rend alapköveinek lerakásáért, a nép jólétének növeléséért. A helyi tanácsok az élet minden területén különböző intézkedésekkel igyekeztek a kapitalista rendszer igazságtalanságainak megszűntetésére. Csak Budapesten több mint százezer embert költöztettek be a háztulajdonosok lakásaiba. Kecskeméten 700 család kapott lakást és 2500 bútorozott szobát utaltak ki július elejéig. Leszállították a lakbért, bevezették a 8 órás munkaidőt. Különös gondot fordítottak a gyermekek és anyák védelmére. A helyi szerveken keresztül valóságos hadjárat indult a kiváltságosok műveltségi monopóliumának megszűntetésére. Államosították az iskolákat, hozzáfogtak az egész iskolarendszer átfogó szocialista reformjának kidolgozásához. Néhány hónapig élt a Magyar Tanácsköztársaság és a rágalmak 25 éven keresztül folyó áradatában sem sikerült eredményeit és jelentőségét elhomályosítani. A felszabadulás után sajnos hosszú ideig nem történt megfelelő intézkedés, hogy bevigyük a köztudatba a Tanácsköztársaság időszakának, köztük a tanácsok tevékenységének rendkívüli erőfeszítéseit, hősi tevékenységét és hihetetlenül rövid idő alatt elért eredményeit. A személyi kultusz időszakában olyan köztudat kialakítását igyekeztek formálni, amely a Tanácsköztársaságot, mint valami nem jól előkészített és nem jól időzített kísérletet állította be. Inkább hibáiból, mint erényeiből kívánták a következtetéseket, tanulságokat levonni. Csak az elmúlt évtizedben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes elvi politikája hívta fel a kommunisták, az egész nép figyelmét, hogy a Tanácsköztársaság a nép hősi erőfeszítése volt, amely egyidőben fordult szembe a külső és belső ellenséggel és ezzel egyidőben le tudta rakni az új köztársaság, az új típusú állam alapjait, a központi szervektől a megyei, járási tanácsokon keresztül a falutanácsokig. Ez a tevékenység, ez az útmutatás, amely az egész állami életet átfogó, a lakosság minden lépését 26
