Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - JEGYZETEK - Bognár András: A biológia forradalma
több helyen is és nagy mennyiségben jelen vannak az élet elemi építőkövei. S ahhoz, hogy az élet első egyedei létrejöjjenek, már nem kell több, mint hogy a már meglevő építőkövek megfelelő sorrendben összekapcsolódjanak. A megfelelő sorrend kialakításához nem kell feltételeznünk kívülálló, tudatos tényezőt. Ha ezek az elemi építőkövek kellő mennyiségben elegendő ideig együtt vannak és mozognak, „kavarognak”, akkor előbb-utóbb létrejön a helyes és szükséges sorrend. (Analóg esetekben a klasszikus és modern fizikában egyaránt bőven találhatunk.) ... És ha már egyszer megvan a helyes sorrend, akkor az élő saját, egyedi életét éli tovább: átalakítja a környezetét és maga is a környezetéhez alakul . . . A földtörténet jelenlegi szakaszában nincsenek meg a fizikai feltételek az élet keletkezésére: az építőkövek helyes sorrenjének a kialakulására. Bolygónk szinte minden részét megfertőzte már az élet valamilyen formája és átalakította az ember, — s a hőmérsékleti viszonyok sem ideálisak. Ezenkívül: ha laboratóriumban létrehozza is a megfelelő körülményeket az ember, nincs elegendő ideje arra, hogy az építőkövek megfelelő sorrendjének a „természetes” kialakulását megvárja. Ezért más utat választ: előbb elméleti modellen, nagysebességű elektronikus számítógépek segítségével járja végig mindazokat a fokokat, amelyeken az anyag végighaladt, amire az első élő óriásmolekula kialakult. Kornberg eredménye ennek az utóbbi gondolatsornak a szülötte. Megvalósult az emberiség álma: úrrá lett az „élet” felett. Az atomrombolás — a fizika forradalmának már gyakorlatilag is mérhető eredménye — azt a bölcsek kövét adta a kezünkbe, amely minden anyagot arannyá változtathat; — a biológia forradalma pedig a sokáig legnagyobbnak vélt titok megfejtésére vezetett. Mi lesz ennek a gyakorlati eredménye — a közelebbi és távolabbi jövőben? A közeljövőben minden bizonnyal még csak a legelemibb élők (vírusok, egysejtűek) megszerkesztésével foglalkozik majd az ember, de már ez is szenzációs távlatokat nyit. Az orvostudományban: lehetséges lesz a vírus-betegségek leküzdése (rák!): vagy úgy, hogy valamilyen ellen-vírust hoznak létre, vagy úgy, hogy megismerve a betegséget okozó vírusok közös természetét valami általános (kémiai?) ellenszert keresnek ellenük. A mezőgazdaságban: az állati és növényi kártevők ellen — mégha egysejtűek is azok — akkor a legegyszerűbb a küzdelem, ha olyan vírust vagy egysejtűt szerkesztünk, amely a kártevőket — de csak azokat! — beteggé teszi és elpusztítja. Bizonyára folyik már a kutatómunka olyan egysejtűek (algák) létrehozására is, amelyek az eddig ismerteknél jobban felhasználják az anyagot és az energiát, s alkalmasak az ember vagy az állatok táplálására is. — Ne gondoljunk most azokra a lehetőségekre, amelyeket a biológia forradalma a haditechnikában már a legközelebbi jövőben is jelenthet: könnyen és az atombombánál olcsóbban megteremthető olyan „fegyver”, amely a megfertőzött területen minden élőt — embert, állatot, növényt — megöl, de nem rombolja le az épületeket, gyárakat, stb. De amikor valamely szenzációs felfedezés mivoltáról és várható hatásáról elmélkedünk, mindig gondolnunk kell arra is, hogy az emberi szellem bármely nagy alkotásával nemcsak élni lehet, hanem visszaélni is — a jelenben, a közeli és a távoli jövőben egyaránt. A biológia forradalma a távolabbi jövőben biztosítja majd, hogy a növény- és állatvilág pontosan olyan legyen, amilyennek az ember akarja, amilyennek megtervezi ... Ha ugyan egyáltalán lesz ember, aki akar és tervez! Mertha visszaél a hatalmával és szsbadságával — nem lesz erkölcsi tartása —, köny- nyen önmaga ellen fordíthatja mindazt, amit az ötlet és a munka együttes ereje teremt. Hogy a biológia forradalma világformáló erővé váljék, azért az ember felelős: csak akkor hódíthatjuk meg a Földet, s előbb-utóbb a csillagvilág közelebbi régióit is — ha tudjuk, mit teszünk és tetteinkért vállaljuk a felelősséget. De hogy vállalhassuk a felelősséget, tudnunk kell, hogy miért vállaljuk: bizonyos mértékig tisztában kell lennünk a természettudományok eredményeivel, vagy legalább a nagy felfedezések elvi jelentőségével vagy várható hatásával. A biológiai forradalmi eredményeit könnyebb megismertetni az emberekkel, a „laikusokkal”, mint mondjuk a fizika vagy a matematika modern távlatait. Mert mi emberek mindannyian „élünk” s körülöttünk is mindenfelé biológiailag értékelhető események történnek. (Ezért vitatkoznék Ungvári Tamással: rossz példát választott a „laikus és a természettudomány” viszonyának megvilágítására. „Az élet fölfedezése” jelentőségét mindenki érti, csak a távlatokkal nem vagyunk még egészen tisztában. A művészeteknek az a dolga, hogy a távlatokat tegye közkinccsé, — ha mindjárt tudományos-fantasztikus regény formájában is. — Azt a folyamatot pedig, amely a két felfedező én-jében végbement, úgysem tudjuk megérteni. Nehezebb kérdés: miután ismerjük az aranycsinálás titkát és az élet titkát, milyen álmokat vetítsünk az emberek elé, hogy tevékenységüket sarkalljuk . . . ! Oscar Wilde szerint „az igazi haladás nem más, mint az utópiák megvalósítása”. És mi lesz akkor, ha kifogyunk az utópiákból? Az irodalom és a művészet dolga, hogy új utópiákat teremtsen ... !) BOGNÁR ANDRÁS 68
