Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - JEGYZETEK - Bognár András: A biológia forradalma
Életelv szervezi és élteti. Ol/an hordozót „láttak bele” az élőbe, amilyen az emberben az „én”. Most igazolódott, hogy ilyen növényi vagy állati „én” nem létezik.) Ha tudjuk, mi az élet, — illetve tudatára ébredtünk annak, hogy ennek a fogalomnak nincs különleges tartalma, akkor következtethetünk arra, — hogyan keletkezett az élet először a Földön (és hogyan jöhet létre más égitesteken); — és: hogyan teremthetők ember-tervezte élőlények . . . Az első következtetés világnézeti szempontból jelentős, a második elénk varázsolhatja a földi „élet” jövendő arculatát. A filozófusokat mindig érdekelte a kérdés: hogyan keletkezik az élet? Azaz: létrejöhet-e a szénvegyületek óriásmolekuláinak bonyolult, de jólrendezett működési folyamata minden külső, „isteni” beavatkozás nélkül? Az óriásmolekulák kedvező körülmények között törvényszerűen, „mintegy-maguk- tól” élővé válnak-e; olyan lénnyé, amely táplálkozik és szaporodik. . .? A mai természettudósok az élő és élettelen mezsgyéjére a vírusokat helyezik. De mindmáig vitatkoznak azon, hogy a vírus tulajdonképpen élő vagy élettelen-e. Tény, hogy a vírusok kedvező körülmények között élőnként viselkednek: táplálkoznak és szaporodnak; — más körülmények között viszont az élettelen anyag legtökéletesebb formájában, kristály-alakban jelentkezik. A körülmények hatalma tehát elegendő erőnek látszik arra, hogy az óriásmolekula életfolyamatát megindítsa. A körülmények hatalmát igazolja S. Miller híres kísérlete is: metán, ammónia, hidrogén és vízgőz keverékét tartósan elektromos áram hatásának tette ki, s az eredmény glükoll, alamin, aszparginsav és glutaminsav képződése volt. A folyamat közben még jelentős mennyiségű egyéb, eddig nem azonosított aminosav is keletkezett. A szovjet A. Paszinszkij és I. Pavlovszkaja megismételte a kísérletet és teljesen azonos eredményt kapott. Sőt: ha a fenti gázkeverékbe szénmonoxidot vittek, a kémiai reakció közönséges hőmérsékleti viszonyok között is lehetségessé vált. A kísérlet jelentősége: az életet hordozó fehérjemolekulák építőkövei kedvező körülmények között spontán létrejönnek. Még S. Miller kísérleténél is többet mond A. Kornberg eredménye: 1967 végén a kaliforniai Standford Egyetem tudósainak sikerült „egy vírus biológiailag aktív magvát szintetizálniok.” A tudósok amino- savakat használva a Phi 174 nevű vírus genetikai mintája szerint felépítették azt az óriásmolekulát, amely a vírus összes életmegnyilvánulását irányítja: a DNS-t. S amikor ezeket a mesterséges vírusmagvakat fehérjedús gazdasejtekbe juttatták, azok pontosan úgy viselkedtek, mint a természetesen keletkezett vírus. Tehát: kedvező körülmények között spontán létrejönnek nemcsak az élőlények építőkövei, hanem maga a legelemibb élő, a vírus is. S ha fejlődés elve valódi természettörvény, akkor az első, elemi élőkből kifejlődhetett az élet egész birodalma. És következtethetünk erre is: ha bárhol a világmindenségben kialakultak a kedvező körülmények, ott is létrejött az élet — és talán más irányban mint a Földön — ki is fejlődött. (Más bolygókon az életnek a földitől lényegesen eltérő formáját is lehetségesnek tarthatjuk. A földi szénvegyületekből álló óriásmolekula hasonló nagy molekulák ugyanis felépíthetők más elemekből is: például szilícium és oxigén, továbbá alumínium, bőr és foszfor segítségével. A szénatomokhoz kötött óriásmolekulák kb. 0—100 C° között stabilok, bár az élet számára kedvező hőmérséklet lényegesen alacsonyabb 100 C°-nál. Ugyanakkor a szilícium-oxigén molekulák még 200 C°-nál is állandók. A víz szerepét más égitesteken kéndioxid, ciánhidrogén, ammónia, stb. is betöltheti. A Jupiteren és a Saturnuson nagymennyiségű ammónia található, amely —77,7 C° fagyás- és —33,4 C°forráspontjával a földinél hidegebb éghajlaton is lehet olyan általános oldószer, mint a Földön a víz. S mivel az ammón a a víznél erősebb oldószer, ez a tényező alacsonyabb hőmérsékleten a kémiai reakciók sebességének a meggyorsítására is kedvező hatású. Elgondolhatok tehát olyan élőlények is, amelyek nem oxigént, hanem nitrogént lélegzenek és víz helyett ammóniát használnak. Ideális életfeltételeik mínusz 50—60 C° körül vannak.) A fenti elgondolással szemben lehetséges egy komolynak látszó, bölcseleti jellegű ellenvetés: az említett kísérleteket emberek végezték. Azaz: tudatosan gondolkodó lények teremtették meg azokat a kedvező körülményeket, hogy az élőlények építőkövei, ill. egy-egy elemi élő létrejöjjön. Tudatos lény közbelépésére volt tehát szükség ahhoz is, hogy az első életfolyamat meginduljon. Vagyis: az élet nem „véletlenül” jött létre a kedvező körülmények között. (Az ellenvetés mélyén az a nagyon is emberarcú gondolat rejlik, hogy az élő és az élettelen között lényeges különbség van: nem alkotható meg az élő pontos fizikai vagy matematikai modellje; — külön életelvnek kell léteznie, amely az életfolyamatot megindítja és fenntartja.) Csakhogy a tények mást mondanak. Közismerten csillagászati tény, hogy az állócsillagok és bolygóik keletkezésük után fokozatosan lehűlnek. Ez a Földre is érvényes általános természettörvény. A lehűlés bizonyos szakaszában törvényszerűen létrejönnek azok a körülmények, amelyek alkalmasak (legalább) az élet elemi építőköveinek a kialakulására. A Föld jelenleg nem ebben a fejlődési szakaszban létezik. Ezért szükséges, hogy az ember tudatos beavatkozással teremtse meg azokat a kedvező körülményeket, melyek bizonyos égitesteken ma is megjelenhetnek. Csak így ismerhetjük meg az élet keletkezésének a mikéntjét. E kedvező körülmények között egy nagy égitesten — amilyen például a Föld is — egyszerre nyilván 5* 67
