Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - JEGYZETEK - Bognár András: A biológia forradalma
biológia forradalma Ungvári Tamás nemrégiben két írást is közzétett az Új Írásban — nem egészen értem, miért kettőt is?! — „az élet fölfedezéséről”. Arról a felfedezésről van szó, amelyért F. H. C. Crick, M. H. F.Wilkins és J. D.Watson 1962-ben Nobel-díjat kapott: 1953-ban megalkották az öröklődés anyagi alapját képező DNS-molekula modelljét, s ezzel megteremtették a genetikai kód megfejtésének a lehetőségét. (A modellt a Meselson—Stahl-féle kísérlet igazolta.) Ungvári a nagy felfedezés kapcsán két kérdést vizsgál: „Behatolhat-e a természettudomány szemlélete a művészetbe, átformálhatja — divatos szóval — a — struktúráját a friss tudás galaktikákról és sejtekről, térgörbületről és relativitásról? És: „Hogyan tudunk mi, a laikusok (s ha úgy tetszik: költők) a természettudomány után eredni, felfogni, érzékeltetni mindazt az újat, amit a gyorsuló évtizedei kínálnak?” — Felelete egyáltalán nem megnyugtató: „A költészet és vele a hétköznapi elme megmaradt ősi, laikus szemléletében a tudomány minden forradalma ellenére. A tudatunk követi a tudományt s a képzeletünk nem. Az eszméletünk érti — az észleletünk megreked a tapasztalati valóságnál.” — — Igaza lehet Ungvárinak, ha csak a fizika nagy felfedezéseire gondol: azok tényleg nem szemléletesek. Nem tudjuk elképzelni például a többdimenziós, görbe teret és a két-természetű elektront. .. De a DNS természetéről éppen az oxfordi csigalépcső nyújt szemléletes képet. És ez a kép legalább olyan pontosan szemlélteti a valóságot, mint amikor a költő az „ösztövér kutágast hórihorgas gémmel” óriás szúnyognak „nézi”. Értelmünk mindig szívesen alkalmaz ilyen képeket a valóság „ábrázolására”. Avagy — mint a fizika — jeleket: a matematika egész rendszere szimbólum-rendszer: jelképek-képle- tek világa. Sőt: a fizika csak akkor tudja pontosan kifejezni, „leképezni" a természeti történést, ha már előzetesen megvan hozzá a megfelelő képletrendszer, — vagy ha úgy tetszik: nyelv. Nem lehet véletlen, hogy Newton csak a differenciál- és integrálszámítás felfedezése után alkothatta meg a klasszikus mechanikát; hogy Einstein csak az abszolút geometria birtokában teremthette meg az általános relativitáselméletet; és hogy a kvantum-, ill. hullámmechanika is csak az operátorszámítás után születhetett meg. Úgy látszik megismerésünk természete olyan, hogy csak előzetesen megformált nyelven, alkalmas jelrendszerrel tudjuk megközelíteni a valóságot: de így is csak fokozatosan. Ez a jelrendszer lehet egyszerűbb is, komplikáltabb is, mint a mindennapi beszéd. S hogy helyes-e ez a nyelv, ill. jelrendszer, azt a tapasztalat, a kísérlet és végül a gyakorlati használhatóság igazolja. „Az oxfordi csigalépcső párhuzamos korlátja” egyszerűbb kép, mint sok „modern-költői” ábrázolás. Egyszerű: se többet, sem kevesebbet nem mond, mint szükséges; — Illyés Gyula szavával: „telitalálat”. Ungvári csodálatos felfedezés pillanatának a nagyszerűségét elemzi: két: nem is nagyon különös ember, akik szeretik a jó bort és a nőket, akik inkább dilettánsok — igaz, hogy a szó eredeti értelmében ! —, mint „nagy tudósok”, akik mindemellett még lusták is: megfogja azt, amire az emberiség léte első pillanatától kiváncsi: a csigalépcső szemlélése kiváltja bennük annak a meglátását: mi az élet lényege! Érdemes-e ezt a pillanatot — és a tudomány történetében annyi hozzá hasonlót — boncolgatni? Talán csak azért érdemes, mert érdekes. De alighanem felesleges vesződség. Igaza van Plancknak: „Ezek isteni titkok, amelyeket egyáltalán nem lehet, vagy csak bizonyos fokig lehet felfedezni, és gyökerüket kutatni éppoly dőreség, mint merészség lenne.” Maga a felfedezés mégis nagyszerű: ez az a szikra, amely az élet tudománya régóta feszülő forradalmát fellobantotta. Vallom, hogy ez a forradalom jelentősebb, mint a XX. század fizika forradalma. Összes következményei még áttekinthetetlenek. De a nem-természettudós, a „laikus” máris érdeklődik: milyen hatása lesz — vagy legalább: lehet — az emberiség jövőjére? Megváltoztatja-e az emberiség világképét? — Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy könnyen és gyorsan közkincsévé válik majd az emberiségnek az eszme: az élő és az élettelen között nincs lényeges különbség; — E. Kahane szellemes megfogalmazása szerint: „Az Élet nem létezik!” Azaz: a mindennapi fogalmaink szerint „élőt” és „élettelent azonos természetű törvények irányítják: az anyag törvényei. Ez a szemlélet egyáltalán nem idegen az embertől. Régebben úgy fogalmazták meg, hogy az élettelen anyag bizonyos körülmények között szükségszerűen élővé válik: ősnemződés. (Az emberi én-tudatnak valóságba való téves kivetítése az alapja annak az elgondolásnak, hogy az élőt valamilyen különleges jegyzetek. 66
