Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Nagy Piroska: Tükörcserepek
nélkül. Sertés és marhahizlaldát kell létesítenünk a gyümölcstermelés érdekében. Én önállóságot adok, a másik agronómusom ma is önállóan tárgyal a víztároló építése ügyében. Ezt az önállóságot megkapta a pincemester is, de fennakadt pitiáner ügyeken. Hát én elmondom, hogyan volt az a pincefeltörés, mert ez is szerepel a vizsgálati anyagban. Vezetőségi ülést tartottunk és az volt a kérése a vezetőségnek, hogy szeretné a termésből a közös bort megkóstolni. Én kiüzentem afőagronómussal a pincemesternek, hogy megyünk, de a gyűlés elhúzódott, a fiúnak lejárt a munkaideje szombaton egy órakor, és hazament. Nem volt lakattal bezárva a pince, az ellenőrző bizottság bement és megkóstolta a bort, ehhez joga volt. Hátha ez bűn, én vállalom. Nem vettem vissza a fiút? Ezt is vállalom. Feljelentgetett — hogyan dolgozzak én vele ezekután? Nézzék meg a szövetkezetét, fejlődik, az emberek összetartoznak, ez a lényeg. Rugalmasnak kell lenni, nem vacak papírokért követelőzni. Egyébként én nem haragszom rá, vissza nem veszem, de rossz véleményt se adok róla. Különben csak egyszer kértek róla véleményt. Lehetséges, hogy nehéz ma elhelyezkedni, eléggé feltöltötték az ilyen állásokat. De azt hiszem, nem is fogadna el akármilyen fizetést. Mert azt is tessék beszámítani, hogy az apjának öt hold szőlője-gyü- mölcsöse van és ő az egyetlen gyerek. Az apja egy másik szakszövetkezet tagja, jómódú ember, tehát itt megélhetési gondokról szó sincs. S a tudása sem veszett el, hogy fog az kamatozni az apja szőlőjében, amit különben is ő örököl. Higyje el, hogy annak az évi jövedelme több, mint Pesten egy osztályvezetői fizetés. Na, aztán a lányrablás. Elmondom én, nem titok ez, csak az nem tudja, aki messziről jött . . . Az én apósom a szabó igen rendes ember, becsülöm is, sajnálom is, de megérteni nem tudom. Ez az ember kommunista volt a két háború között, a nyilasok halálra ítélték, igazán csak az mentette meg, hogy hamarabb bejöttek a szovjet csapatok, mint várták ... És azután kérem ez a szabó áttért a babtis- tákhoz, mert ez olyan furcsa, igazságkereső ember. Az elve meg az volt neki, hogy csak babtistához adja a lányát, mert ők egymás közül házasodnak. Persze, hogy a fiam nem babtista, de én azt mondtam; a békesség kedvéért, ha a család úgy kívánja, felőlem esküdhettek a babtista templomban is. A szabó családja hallani se akart afiamról. Azt is kifogásolták, hogy egy évvel fiatalabb, mint a lány. Hát egy este későn olvasgatok otthon, mind'g csak este van rá időm és jönnek a fiatalok: Apuka, mi összeházasodtunk, de nincs hol aludjunk . . . Megvoltam lepődve, de nem lökhettem ki őket az utcára. — Ott a másik szoba, feküdjetek le. Alighogy lefeküsznek, jön ám a sértett apa. Iszonyúan feldühödve döngeti az ajtót, követeli a lányát. Tört, zúzott, mint aki nincs észnél. A fiamat féltettem. Hogy agyonüti az apát. Mert olyan kilencven kilós afiú, de nem kövér, csupa izom, ha nem akarja is kárt tesz az öregemberben. Kihívtam a rendőrséget és bevitték a szabót magánlaksértésért. Hát én erről a házasságról éppen úgy nem tehetek, mint az a másik apa, engem is kész tények elé állítottak. Szeretik egymást a fiatalok, boldogok, van egy aranyos kisunoka is már. Elküldték neki az unoka fényképét, de a szabó nem akar megbékülni. Ez a baj, ezért nem lakhatnak itthon a fiatalok, pedig lenne helyük. Elmentek Kecskemétre, fizetik az ötszáz forintos albérletet, de legalább békén vannak. Kényszerítés? Ugyan kérem, lehet egy mai lányt szökésre kényszerítem, ha ő nem akar menni? Nem lehet már parancsolni a mai fiataloknak. Legalábbis a családban nem. De akkor legalább a munkahelyen húzzák meg magukat az idősebb előtt! 5 fonás 65
