Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Nagy Piroska: Tükörcserepek
a kaskantyúi párttitkár egyben a földmíves szövetkezet ügyvezetője is. Széles látókörű, megfontolt, szimpatikus ember. Nemcsak a falunak, a szakszövetkezetnek is párttitkára. Szükségem van már egy elfogulatlan szereplőre ebben a különös históriában. Kerülő úton jutunk el a lényegig, előbb a falu ügyeiről érdeklődöm. — A Népbolt forgalmán keresztül is lemérhető az életszínvonal emelkedése. 1966-ban 5 375 000 Ft,. 1967-ben 6 270 000 Ft, 1968-ban 7 450 000 Ft volt a forgalom, ebbe nem tartozik bele a felvásárlás és a vendéglátóipar. Egy italbolt és egy presszó van a faluban. Tudja itt még ma is többen élnek kinn a tanyán, mint a faluban, bár itt is házuk van. Ahogy terjed a nagyüzemi telepítés, úgy költöznek be a faluba. A kiöregedett szőlőket, amelynek a megművelése nem kifizetődő, egyszerűen elhagyják. 200 hold ilyen elhagyott szőlőre szerzett kivágási engedélyt a szövetkezet s ezeket újra telepítjük nagyüzemi formában. Nem fizetödne ki, hogy a gazdák egy-két holdat telepítsenek, mert ezeket húsz év múlva is csak kézi erővel lehetne megművelni. Legnagyobb sérelmünk, hogy minket III. kategóriába soroltak be, pedig már a mi borunk is van olyan jó, mint ami ötven méterrel arrább terem, a szomszéd faluban, az már I. vagy II. kategória. — Nem a borral van baj? — Nem, a bor kitűnő. Mióta ez a mostani elnökünk van, a szövetkezet fejlődik, az emberek nagyon szeretik. Jó ember. Az a baj, hogy túlságosan is jó ember. Ha szépen kérik, az ingét is odaadja. Persze, irígyei vannak. Nemrég elhagyta a szövetkezetét az egyik könyvelő, aki aztán a sajtóban jogtalan haszonszerzéssel vádolta meg az elnököt, mivel 55 000 Ft prémiumot kapott három vezetőségi ember, ebből 16 000 az elnöké. Nos, a tagság előtt tárgyaltuk az ügyet s a tagság megértette, hogy a haszon tíz százalékára voltak jogosultak, tehát 110 000-et vehettek volna fel, de nem vették fel, csak öt százalékát! Na, aztán a pincemester ügy. Mielőtt megítélné ezt az esetet, vegye számításba, hogy az elnök nem iszik! Egyáltalán nem iszik. A részeges embert se tűri meg a szövetkezetben. Amúgy jó magyarosan vendégszerető ember, idejár hozzánk minden évben dolgozni, politeknikázni a kiskőrösi gimnázium egyik osztálya, munka közben őket is megkínálta borral, de csak az illendőség határain belül. Egyébként a pincemester elbocsátásával nem értettem egyet, szóltam is az elnöknek, hogy vegye vissza, de ő azt felelte, nem tud együtt dolgozni ezzel a fiatalemberrel. Hát most mit csináljak? Két dudás nem fér egy csárdában. Az elnök meglett, tapasztalt ember — ő engedjen? Az elnöknek joga van hozzá, hogy megválogassa a fizetett alkalmazottakat. A leányszöktetés? Hát az egy regény . . . jöjjön, menjünk át az elnökhöz, elmondja az magának úgy, ahogy volt. . . az elnök nem kiskirály típus, ez az igazság. Egy szelíd, kedves, fogatlan bácsika, sovány, mert reggeltől késő estig lót-fut és nagyon gyakran nincs ideje ebédelni. — Ilyen kis faluban sok munkája van az elnöknek, olyan dolgokkal is kell törődni, ami másutt nem probléma. Pl. javító-szerelő műhelyet kellett felállítani, mert nem mindegy annak a tagságnak, hogy tizenöt kilométerre hisz egy metszőollót megjavíttatni vagy itt helyben csináltatja. Itt nem volt a TÜZÉP-telepen építőanyag, csak szén, ezt is elintéztük, hiszen nagyban építkezik mindenki. Már ott tartunk, hogy időnként kölcsön adhatjuk az építőbrigádot. Korán elvégeztük a tavaszi munkát, kölcsön adtuk a mezőgazdasági munkásokat is az állami gazdaságoknak, hadd keressenek, ne legyen egy napikiesésük sem. Azt mondják sokan tsz-vezető barátaim közül, hogy nem a munka nehéz, hanem az emberekkel bánni! Hát én ezt tagadom, szeretni kell az embereket, ennyi az egész. Egy dologban kategorikus vagyok, nálam csak háromszor lehet berúgni. Mikor belép az a tag, vagy felveszünk egy munkást, már akkor figyelmeztetem, hogy nálunk az a szokás, aki először jön részegen munkába, azt hazaküldjük. Másodszor írásbeli figyelmeztetést kap, harmadszor pedig megválunk egymástól. Itt a sok villanygép, szállítások vannak, itt vigyázni kell. A pincemester ügye? Ezt már sokszor megvizsgálták, vizsgálják meg mégegyszer én akkor se mondhatok mást. A fiatalember inkább zenész volt, mint pincemester. Húzta a harmonikát, este zongorázott, nappal meg ott bömbölt mellette egész nap a táskarádiója. A bor vizezés? Ugyan kérem, minden pincében el kell végezni a pinceműveleteket, itt házasítanak, kevernek, nem ez volt a baj . . . Azok a papírok . . . hát lehet, hogy nem mindig adtam papírt, de az is biztos, hogy azt a bort nem ittam meg, mert én nem iszom. Mi bortermelő szövetkezet vagyunk, természetes dolog, hogy az ügyfeleket, a vendégeket megkínáljuk, ez is az üzlethez tartozik. Minden liter borért kérvényt nyújtsak be annak a fiatalembernek? Nem vagyok én bürokrata. Tegnap idejön egy szövetkezeti gazda, azt mondja be kellene fizetni az adóját, de nincsen pénze. Odavittem a pénztárhoz és kiutaltam neki kétezer forintot. Szabályos volt? Nem volt az! De nekem az az ember nemcsak akkor jó mikor dolgozni kell. Segíteni kell, ha megszorul, mert megérdemli, dolgos ember. Én szeretem afiatalokat, most is itt van két fiatal agronómus, teljes önállóságot adok nekik. Én becsülöm a szakembereket, nekem csak gimnáiziumi érettségim van, meg a gyakorlat. Azt mondja az egyik fiatal agronómus, ő vetne 10 hold lucernát. Csináld fiam. És kérem egyik napról a másikra elvitte az egésszet a homokverés. Összekavarta a szél és lerakta egy másik helyen. Tízezer forint kár, ennyibe került a vetőmag. Még én vigasztaltam, hogy ne legyen ezért kisebbségi érzése, isten ellen nem szállhatunk perbe. Majd behozzuk a szőlőn. Máskor meg kikelt már a kukoricánk, akkor jött a homokverés, kezdhettük elölről az egészet. Ez így megy míg be nem ültetjük a homokot gyümölcsfával. De az se megy trágyázás 64
