Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Varga Jenő: A tanácsok szerepe az első magyar proletárdiktatúra idején
A falusi és városi tanácsok alakították ki közigazgatási egységenként a járási tanácsot, minden ezer lakos után választva egy tanácstagot. Érdekes volt az Alkotmánynak azon előírása, amely kimondta: a városok küldöttei legfeljebb felét tehetik ki a járási tanács összes küldötteinek. Azt is kimondta, hogy a járási tanács tagjainak száma 60-nál nagyobb nem lehet. A járási és városi tanácsok 5000 lakos után egy megyei tanácstagot választhattak. A megyei tanács tagjainak száma azonban a 300-at nem haladhatta meg. A megyei tanácsok minden 50 000 lakos után egy tanácstagot küldhették a Tanácsok Országos Gyűlésébe. A tanácsok a tanácstagok sorából az ügyek közvetlen intézésére Intézőbizottságot (direktóriumot) alakítottak mely funkcióit tekintve hasonló szerepet töltött be, mint a mai végrehajtó bizottságok, azonban a körülményekre való tekintettel a tanács hatáskörébe tartozó ügyekben is dönthetett, annak ellenére, hogy általános elvként a tanácsnak alárendelt testületi szerv volt. Az intézőbizottság tagjainak száma a falusi tanácsok esetében legfeljebb 5, a városokban, kerületekben legfeljebb 20, a járásokban 15, a megyei tanácsokban 15, a budapesti központi tanácsban legfeljebb 80 lehetett. Az intézőbizottságok tagjaik közül 3—5 tagú elnökséget választhattak, aminek különösen a felsőbb szintű testületekben volt jelentősége az ügyek vitelét illetően. IV. A Tanácsköztársaság hatalmi, igazgatási szerveinek felépítési, működési alapelve tehát a demokratikus centralizmus volt, amely a város és a falu dolgozó lakosságának a választások során kifejezett akaratnyilvánítására épült. Az Alkotmány rögzítette a küldöttek beszámolási kötelezettségét és azok visszahívhatóságát. A tanácsok munkájával szemben alapvető és legfontosabb követelmény volt, hogy tevékeny kapcsolat, bizalmi viszony alakuljon ki a tanácsi szervek és a lakosság tömegei között. Félreérthetelenül rögzítette az Alkotmány, hogy a falusi, városi, járási és megyei tanácsok kötelesek a felettes tanácsok rendeletéit végrehajtani úgy, hogy egyidejűleg a területen élő dolgozó lakosság gazdasági és kulturális jólétét mindéképpen előmozdítsák és a területükön felmerülő összes helyi jellegű ügyben intézkedjenek. Biztosítaniok kellett a központi irányítás egységét, szilárdságát, ugyanakkor a helyi szervekben a kollektivitást. Azt is rögzítette az Alkotmány, hogy az intézőbizottságok felelősek az őket megválasztó tanácsnak, a felettes tanácsnak és intézőbizottságának. Kötelezte a felettes tanácsok intézőbizottságait az alsóbb tanácsok és intézőbizottságaik, valamint a hivatali apparátus tevékenységének rendszeres ellenőrzésére, irányítására. V. Az intézőbizottság tagjai a tanács egy-egy osztályának vezetésére kaptak megbízást, amíg egy direktóriumi tag irányítása alá több osztály tartozott. A megyei vagy járási tanács elnöke általában elnöke volt az intézőbizottságnak és a direktóriumnak is. A megyei, járási tanácsok apparátusának szervezetét központilag nem szabályozták. Az apparátus osztályait egyes tanácsok saját elgondolásaik szerint szervezték meg. A tanácsok és szakosztályok mellett különböző bizottságok alakultak. Rendszerint általában a következő bizottságok alakítására került sor: 1. gazdasági és pénzügyi, üzemi, 2. közúti és közforgalmi, 3. népjóléti, népmozgalmi és közegészségügyi, U. lakásügyi, 5. közellátási, 6. közművelődési ügyek. A Tanácsköztársaság helyi szerveinek megalakításakor a régi apparátus túlnyomó részben még a helyén volt és a tanácsok működésének megkezdésekor is kevés kivételtől eltekintve a helyén maradt. A régi tisztviselők túlnyomó része elfogadta az új népi szervek irányítását, ellenőrzését és készségesen vállalkozott arra, hogy a munkahelyén marad, feladatát ellátja. A régi megyei, járási, városi közigazgatás emberei, főispántól főjegyzőig, csendőrezredestől őrs25
