Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Árnyékos oldal
gyobb eréllyel kell felvennünk a küzdelmet, hogy nagyobb változást, eredményt érjünk el.” Beszámolóm nem követheti a hosszú, három magnószalagot betöltő párbeszéd minden kanyarulatát: a részletek helyett a lényeget hangsúlyozom, a meditációk összeillesztése mellett a gondolatok összeütközését figyelem. A lényeghez az árnyékos oldal jelenségei tartoznak, a nézeteltérések a jelenségek értelmezése körül vannak. Ez természetes is. Az emberi elesett- ség minden válfajának jól láthatók a jegyei, de nem mindig láthatók és ritkán egyértelműek az okai, viszont a kirívó esetek is — bizonyos megszorításokkal — beilleszthetők a társadalmi jelenségek valamelyik vonulatába. A sokgyermekes családok Az egyik ilyen vonulatot a sokgyermekes családok jelentik. Egy bekezdés a Lajosmizsei Községi Tanács V. B. jelentéséből: „A lakás, amiben a család él, egy félig összedőlt istállóépület, ahová az istálló tulajdonosának a tehene is be van kötve, azonkívül két sertés is van benne. A berendezésről nem is lehet beszélni, csak széna van benne. Ennivaló, tüzelő, ruha nincs, a kisgyermekek szopással táplálkoznak, míg a két nagyobbik gyermek legtöbbször a szomszédban kap enni. A csecsemők rongyokba csavarva, közvetlenül a tűzhely mellett vannak elhelyezve.” Idézek egy másik felszólalásból: A bajai járásban összehívták vagy 25—30 sokgyermekes szülőt. „Ezek olyan alázatosan jöttek be, hogy majdnem kezet csókoltak” és elmondták, milyen nehéz helyzetben vannak. Szó esett arról, hogy a többi iskolás gyermek, olykor a nevelők is (!) kiközösítik a nagy családosok gyermekeit... Lakiteleken 12 olyan család él, ahol a gyermekek száma családonként 6 vagy annál több. A 12 család 90 gyermekéből 55 az eltartott, a többi (23) kereső foglalkozású, illetve külön háztartásban él (12). A családok egy főre jutó átlagjövedelme (pótlékok nélkül) 405 forint; ahol legmagasabb: 650, ahol legalacsonyabb: 200 forint. Az 55 eltartott közül 3 szellemi vagy testi fogyatékos. A kereső 23 ifjú közül egy sem tanult szakmát: mezőgazdasági munkások, alkalmi munkások, segédmunkások valamennyien. A beszámoló megállapítja, hogy „társadalmunk mind ez ideig nem tudta a nagy családokat olyan helyzetbe hozni, hogy megközelítsék a kialakult társadalmi átlagot”. Míg ezt el nem érik, kényszerűen őrzik és újra termelik az igénytelenséget. Az öregek he lyzete Gondjaink másik vonulatát az öregek helyzete jelenti. Az a szólásmondás, (amely egyébként ezen az értekezleten is elhangzott), hogy egy anya könnyebben eltart tíz gyermeket, mint tíz gyermek egy anyát, nem most keletkezett, de mindenkorra nézve utal a társadalom produktív és improduktív korosztályainak általános viszonyára. Amit a termelők korosztályai az időskorúak eltartására fordítanak, az mindig a kiadás rovatában jelentkezik. Jóllehet, a szocializmus állandóan növeli ebben a rovatban a ráfordítást, az alatta marad a jogos igényeknek. Az „adjunk többet” szubjektív óhaj; amennyit adhatunk, az objektív módon meghatározott. A nemzeti 54
