Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)
A költő harmadik és utolsó „világnak menése” 1842. november elejétől 1844. április elejéig tartott. Az ezt követő hazatérés Dunavecsére vándorútjának végét jelentette. Az 1844 tavaszán, április—május—június hónapban itt töltött mintegy két hónap Petőfi költészetében is fontos szakaszt jelent. A pápai távozástól a dunavecsei „kis szobába” 1844 húsvét előtt történt „betoppanásig” eltelt időre esett a székesfehérvári és kecskeméti színészélet.71 A költő közel járt a szülői lakhoz, midőn a társulat Kecskeméten több hónapot töltött, de nem látogatott haza. A szakítás a szülők és fiuk között teljes és áthidalhatatlan. Miként Petőfi is írta: S az apai ház úgy elmaradt mögöttem, Mint az álom a fölébredt ember mögött, Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se’ jött. . . Kedvem kerekedett beszólni sok ízben Öregeimhez, de biz én be se’ néztem . . . Kecskemét után Pozsony volt e vándorút egyik fő állomása. Innen küldte haza 1843 májusában a Távolból c. költemény fájó, megrázó üzenetet. Az itteni színtársulat nem szerződtette, s az Országgyűlési Tudósítások másolásából tengette életét. Miként Bajza Józsefnek írta: „a fizetés olly nyomoré, hogy elég megszereznem mindennapi kenyeremet.”75 Pesti tartózkodásai idején sem enyhült az „ínségteljes élet”. Az utolsó alamizsna és a Hej nekem hát vigasztalást mi sem a d . . . c. verseiből ezt jól látjuk. AKoros hölgy c. regény, majd Gödöllőn aRobin Hood lefordításáért kapott néhány száz forint csak átmeneti enyhülést hozott. S még hátra volt szenvedéseinek betetőzése: az 1 8 43—4 4. évi debreceni t é I. A gyalogút 1844 februárjában Debrecenből Pestre „egy pár húszassal és egy kötet verssel.” Kétségbeesésének „végső pontja”, amikor elment Vörösmartyhoz „olly érzéssel, mint a melly kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál.” Azután jött életének nagy fordulata: a Nemzeti Kör vállalta versei kiadását, „s lett pénzem és nevem.”76 Lett állása is, mert 1844. július 1-től Vahot Imre a Pesti Divatlapnál segédszerkesztőként alkalmazta. Amikor erről, és hogy „lelép a színészi pályáról” Pákh Albertet 1844. április 15-én kelt Pesten baráti levelében értesítette, egyben közölte: „Legközelebb elvárom leveledet Duna Vecsére, hol a következő két hónapot tölteni fogom. Húsvéti innepekre is otthon voltam néhány napig. A napokban megyek ismét haza. Tehát írj minél elébb.” Levele végén közölte a pontos címét is: „a mészárszéknél Duna Vecsén.”77 A húsvéti ünnep 1844-ben április 7-re esett.78 Az előző napokra tehető a költő hazatérése s a Füstbement terve, vers megírása Dunavecsén, a viszontlátás öröméről. Atyjával is könnyen ment a kibékülés. Mikor benyitott hozzá: Olyat örült, hogy a szíve is fájt bele, Sohsem volt szívvel így teli kebele . .. (Fölszedtem sátorfám . . .) Az Egy estém otthon c. költemény már a meghitt, boldog családi légkörben született. A költőnek el kellett mondania részletesen, hogy mi történt vele, amióta elváltak. Apja még mindig „hitvány egy élet”-nek tartotta a színészkedést, „haszontalan” dolognak a költészetet is, de egy bordalának elszavalásával már sikerült őt a költőnek felderítenie. Az anyja szeretettől sugallt kérdéseinek nem volt se vége, se hossza. A húsvéti ünnepek után Petőfi néhány napra még felutazott Pestre, de az ápr. 15-e utáni napoktól július közepéig két egész hónapot otthon töltött. Az a tudat, hogy a költő a fővárosi egyik irodalmi lap munkatársává válik s megjelenendő első verseskötetének várománya, tehát elért a sikerhez, megtalálta, amit évek óta keresett, derűs hangulatúvá tette ezt a két hónapos dunavecsei időzését. Nagy optimizmussal bizonyára már most számítgatni kezdte, hogy mennyi jövedelmet biztosít számára a Nemzeti Kör által kiadandó verseskötet: „Ezer példányban nyomják ki, s ha mind az ezer elkel, a tiszta jövedelem mintegy 1,500 váltó forintra fog menni.”79 Ennyi pénzt — bár még csak reménybelit — a költő és családja aligha látott együtt, amióta a szabadszállási anyagi bukás bekövetkezett. A költő mostani dunavecsei életének számos mozzanatát itt írt verseiből ismerjük meg, bizonyságául annak, mennyire őszinte Petőfi költészete, s az életrajz és életmű mennyire összetartozó területei a Petőfi-kutatásnak. A helyi források és emlékezések is fontos kiegészítést nyújtanak a költő dunavecsei életének megismeréséhez. A múlt századi helyi emlékezés szerint Petőfi még tartott atyja haragjától, amikor Dunavecsére érkezett. Először Szűcs János rektort kereste fel, s e szavakkal fordult hozzá: „Nem vagyok már rongyos csavargó. De most még sok nép jár a piacon, hol apám székállása van. Az öreg nehéz szívvel van irántam; nem szeretném, ha a nép előtt kemény szavakkal illetne. Engedje meg, hogy estig itt maradjak, s V. A vándorút vége: harmadszor Dunavecsén 1844 40
