Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - Goór Imre: Három vers

VERS A HAVASRÓL

(Tóth Menyusnak)

Villám veri tüzes ököllel, vihar sikálja fémkefével, amíg mészköve belesápad.

Lemossa, mossa, keményíti, lúgozza jéggel, hóeséssel: esővel, széllel, lúggal, jéggel a felboltozott kupolákat.

Titánfehér ez a világ itt —

Festő Tóth Menyus lelke világít.

Kötél röpít föl kétezerre, hol Északról szökött habon nyitott kardszárnyú sasok úsznak.

Valós arányunk tudatában idejövünk, ujjongó népség, farunk lengetve siklani kígyózva (mint polgár, paraszt odalenn más törvény szerint): völgybe le szippant a mohó nagyétkű gravitáció, de sílécünk a porhavon biztosan sikló hatalom; ken és nyalint, az éle porzik, súrlódik surran, firnen harsan — és újra indul, magasabban ...