Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - SZEMLE - Balogh József - Eötvös Károly: A nagy per
Eötvös Károly: A nagy per Egy olyan könyvről, mint Eötvös Károly: A nagy per című kétkötetes dokumentumregénye, minden bizonnyal szükségtelen szokványos recenziót írni, hiszen — joggal feltételezhető — ismeri mindenki. Igaz ugyan, hogy hosszú évtizedek óta nem volt kapható, csak könyvtárakban lehetett hozzájutni. Nemrégiben azonban a Szépirodalmi Kiadó a Magyar Elbeszélők sorozatban közreadta. Nem halványodó sikerére mi sem jellemzőbb, hogy hamarosan szétkapkodták a kiadást. Azon kevesek tájékoztatására mégis, akik nem ismernék a könyvet, egészen röviden hadd idézzük fel a tartalmát. Nyolcvanhét esztendővel ezelőtt — 1882. április 1-én a Szabolcs megyei Tiszaeszláron eltűnt egy 14 éves cselédlányka. Bár az első pillanattól kezdve alapos okkal öngyilkosságra lehetett következtetni, mégis a helybeli orthodox zsidókat vették gyanúba azzal, hogy ők ölték meg a leányt, vérét vették és azt a húsvéti pászkába keverték. Hatalmas, az egész világ közvéleményét felkeltő per kerekedett, amelynek során évekig vallatták az eszlári zsidókat, mig végülis „bizonyítékok hiányában” megszüntették ellenük az eljárást. A per — amelyben Eötvös Károly vállalta a védelem vezetőjének szerepét, óriási port vert fel — mint mondottuk — az egész világon. Nem elindítója, hiszen a vérvádra már többízben azelőtt is volt példa, hanem ismét lángralobbantója lett a zsidóság elleni vádaskodásoknak, áldatlan politikai harcokat szított fel, amelyek azóta sem nyugodtak el teljesen. Eötvös könyve a jogerős ítélet kimondása után húsz évvel — 1902-ben — jelent meg először. A két dátum között eltelt idő alatt elmélyültek az íróban az élmények, a tények alaposabb megvilágítást kaptak és mód adódott arra, hogy a neves védőügyvéd az egész — méreteiben is hatalmas — anyagot rendszerezettebbé tegye. Kísérti a recenzor tollát a lehetőség, hogy vizsgálat alá vegye az alapállást, amelyből a nagytudású író és a bírósággal szemben győzedelmeskedő védőügyvéd a világbotránnyá dagadt tiszaeszlári port, illetve magát a vérvád meséjét szemléli. Mert kétségtelen, hogy a jó anyagi körülmények között élő, jövedelmező ügyvédi gyakorlatot folytató Eötvös Károly még nem láthatta az elemi erővel felbukkanó jelenség osztálygyökereit és minden irányba kiható társadalmi vonatkozásait. Szándéka és célja tiszteletet érdemlő, hiszen rendkívüli bátorságra vall, hogy a fellángoló zsidó gyűlölet kellős közepén vállalja a kockázatot a földhözragadt zsidók védelmével. Mégis: a könyv és benne Eötvös Károly szemlélete ma már átértékelésre szorul. A hogyan-ra egy rövid jegyzet keretében nehéz vállalkozni, ez külön tanulmány feladata lenne. Kínál azonban ez az alkalom néhány megjegyzésre lehetőséget. Nevezetesen: mi tette különösen aktuálissá A nagy per megjelentetését éppen ezekben az időkben? Mert éppen jókor jelent meg, hogy felhívja a figyelmet. Mire? Nos: az alapvető emberi jogok megcsúfolása nem folyik-e ma is intenzív erővel? Negyedszázaddal Auschwitz, Dachau után a fasizmus világméretű dühöngése elcsitultával vajon nem ütögeti-e fel a fejét a világ különböző részein a gyűlölet? Amerikában, Dél-Afrikában, Rhodésiában nem gyalázzák-e meg naponta ezerszer az emberi eszményeket? Nem folyik-e a világon egy potenciális népirtás? A permanens gyűlölet egyes népek, népcsoportok ellen nem fenyeget-e azzal, hogy a korszerűsített vérvád, vagy hozzá hasonló gyilkos fenekedés eluralkodik az emberiségen? Vajon nincsen korunkban cigánykérdés, arabkérdés, négerkérdés? A vérvád arra szolgált, hogy hadjáratot indítson a zsidóság ellen. A per elbukott, a vádlottakat tisztázták. De nincs-e a világon ma is egy hasonló, nem kevésbé életveszélyes folyamat kialakulóban? Alapos önvizsgálatra serkent ez a könyv, ha úgy olvassuk, ahogy kell: tágabb horizontra nyitva a szemünket. Az idő haladtával a tanulságok köre bővült. Eötvös még nem látta azt, amit már láthatunk. A nagy per lelkiismeretet serkentő figyelmeztetés! BALOGH JÓZSEF 92
