Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - SZEMLE - Orosz László: Németh László kiadatlan tanulmányai
Szemle Németh László kiadatlan tanulmányai Németh László kiadatlan — helyesebben: eddig kötetbe nem gyűjtött— tanulmányai az olvasót egész pályáján végigkalauzolják. Nemcsak azért, mert az első kettő egyidős írói rangját szerző pálya- díjnyertes novellájával, az utolsók meg a legutóbbi évekből valók: azért is, mert a szerkesztő — Kristó Nagy István — a tanulmányokat Németh László pályájának főbb szakaszai szerint csoportosította, az író meg minden szakasz élén rövid pillantást vetett akkor írt nagyobb, önálló kötetben kiadott műveire is. így a régi olvasóban korábbi olvasmányélmények is felidéződnek, s mire végez a két testes kötettel, az olvasottak ötszöröse, tízszerese ébred újjá benne. Németh Lászlót irodalmi közvéleményünk regény-és drámaíróként tartja számon. Ha regény-és drámaíróink közt nézzük az érdemét és rangját, azt kell mondanunk, méltán. De ha saját életművének arányait keressük, az írónak is igazat kell adnunk, aki — sok hasonló értelmű nyilatkozat mellett — mostani tanulmánygyűjteményének bevezetőjében is hangoztatja:” .... én szinte pályám első órájától tanulmányírónak tekintettem magam, s annak tekintem ma is.” Irodalmunkban a tanulmányt sohasem becsülték túlságosan. Németh Lászlót meg tanulmányai miatt jószerivel csak támadták. Miért ragaszkodik hát annyira a nagyobb ranggal szemben a kisebbhez, az elismerttel szemben a kétségeshez? Azt hiszem, életműve egységének tudata kívánja így. Szépirodalmi művei meg tanulmányai kölcsönösen tükrözik és magyarázzák egymást. Jól vette ezt észre már Gaál Gábor, aki a Bűnben a Tanú eszméinek korrekcióját látta. Ám az ő kritikáját mégis helytelenül szokták úgy általánosítani, hogy a regény- és drámaíró Németh László cáfolja a tanulmányírót. Az igazság inkább az, hogy tanulmányban, regényben és drámában ugyanazokkal a problémákkal vívódik. Németh László nem ok nélkül gondolhatja, hogy szépirodalmi művei világában csak azok mozoghatnak otthonosan, akik ismerik a tanulmányait is. Talán ez az oka, hogy az utóbbi időben, amikor aránylag kevés tanulmányt publikált, megszaporodtak a saját regényeit, drámáit magyarázó írásai. Ami a Kiadatlan tanulmányok két kötetét illeti, nemcsak terjedelemben, hanem témái tekintetében is szűkebb, arányaiban is más, mint az a nagyobb gyűjtemény lenne, amely a Készülődés,A minőség forradalma, a Kisebbségben, Az értelmiség hivatása, a Sajkódi esték meg A kísérletező ember még vagy tíz kötetnyi tanulmányát is magába foglalná. Aránytalanul sok itt, különösen a felszabadulás előtti tanulmányok közt, az irodalomkritikai, viszont majdnem teljesen elsikkad a Tanú-korszak érdeklődésére annyira jellemző természettudományos világkép. Kevesebb pillantás esik a külföld irodalmára is. Az első kötet élén található két tanulmány, egy Adyról szóló meg egy orvosi tárgyú, jól jelzi ugyan Németh László érdeklődésének széles ívét, de már a Tanú előtti korszakot csupa kritika reprezentálja, s nagyobbrészt kritikák és irodalmi tanulmányok kerültek ide a Tanú köteteiből is. A Tanú utáni befelé fordulás éveiből új színt hoznak az olyan önéletrajzi hátterű vallomások, mint az Esték Sümegen, a Bogárdi diófa vagy az Ahol gyermek voltam, s akik még emlékeznek Németh László legnagyobb regény-vállalkozására, a befejezetlen Utolsó kísérletre, bizonyára nagy érdeklődéssel fogják olvasni annak a tervrajzát is ebben a részben. (Ez egyébként megjelent a Tanú-könyvtár II. köteteként Kecskeméten kiadott Téli hadjárat című gyűjteményben is.) Szélesedik a tanulmányok témáinak skálája 1945 után. A kísérletező ember meg a S a j - kódí esték csak keveset ölelhetett fel Németh László írói pályája második húsz évének tanulmányterméséből, itt bővebb választék maradt erre a korábbi gyűjtemények után tallózó két kötetre. A vásárhelyi évek nemcsak pedagógiai tervekkel és tapasztalatokkal gyümölcsöztek, hanem az írói (és fordítói) munka ragyogó önelemzéseivel is (Regényírás közben — a fordításról szóló írások A kísérletező ember Gályapadból laboratórium című részében találhatók). Tolsztojról írt tanulmánya a Tanú legjobb íróportréit is meghaladja az anyagban való tájékozottság fölényes biztonságában és a következtetések higgadtságában, a Gulyás Pál szobájában olyanszerű vallomás — Gulyás Pál emberi és írói arcképe mellett — mint az Esték Sümegen volt, A ,, v állásos’’ nevelésről megkapó őszinteségű önarckép, vallomás egy világnézetek határán álló ember gondolati viaskodásairól. Az utolsó ciklus, az Elvágott kötelek, megnyugtató módon 85
