Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - JEGYZETEK - Veres Péter: Levél a Forrás Szerkesztőjéhez
Levél a Forrás szerkesztőjéhez Kedves Barátaim! Megérkezett hozzám is a Forrás. El is olvastam mindjárt, majdnem az egészet. Nagy gond ez, nagyon nagy, már én is többször írtam róla: sok-sok értelmiségi ember — köztük alkotó értelemben is tehetséges — van a városokban, de mindmáig nem sikerült folyamatos szellemi életet létrehozni, jóformán sehol sem. És főleg az nem sikerült, hogy a lakosság — a nép — komolyan vegye a helybeli irodalmat, művészetet. Ugyanaz a harcias lokálpatriotizmus, amely vérre menne boráért, búzájáért (jelképesen értve) vagy már a futballcsapatáért is, és még sok egyébért, tán még a színészeit is számon- tartja, oda se figyel festőire, íróira. Ennek a megbeszélése azonban messzire vezetne, így csak azt hadd jegyezzem még ide, hogy a parasztfestők múzeumát (amit Moldován Domokos és Ortutay Gyula okosan javasol a Forrás-ban) nemcsak helyes, becsületes és bölcs gondolatnak, hanem reális eszmének is tartom. Nem mehettem el a múlt nyáron sem a Népzenei Találkozóra (erre a nagyjelentőségű, a kecskeméti kulturális vezetőket dicsérő rendezvényre), de a televízióban láttam belőle néhány részletet. Élmény volt! Különösen tetszett nekem, hogy a szereplők szinte kivétel nélkül tudtak „viselkedni”. Vagyis nem engedték az arcukra azt a fajta „produkcióbájolgást”, azt a közönségbűvölésre szánt hazug műmosolyt, ami miatt már némely előadóművészeket nem lehet elviselni. Annyit jegyeznék meg még csupán, hogy a rádióban, tévé-ben, vagy általában a nagyközönség elé csak az olyan előadókat érdemes odaállítani, akik nem csak a néprajz vagy a népzene tudós kutatójának, hanem a „laikus” nézőnek-hallgatónak is élményt jelentenek. Ilyeneknek éreztem a tamburazenekaro- kat is. Persze mert ezek nekem gyermekkori élményeket idéznek. Tamburás vidékről való vagyok. Nálunk Balmazújvároson szinte minden háznál és minden tanyán zengett a tambura. Különösen ősztől tavaszig. Ügy gondolom, a „naív” — vagy paraszt festők művei is élményt jelentenek sok-sok képszerető embernek. Mindenképpen üdvözölni kell hát azt a kezdeményezést, amely állandó helyet akar biztosítani ezeknek a nagyobb nyilvánosságot érdemlő műveknek! Végezetül üdvözlöm a Forrást és szerencsét kívánok a folyóiratnak. Igen, szerencsét is, ami ez esetben elegendő előfizetőt és jó írásokat jelent. VERES PÉTER 84
