Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - JEGYZETEK - Bognár András: Mégegyszer "Katona József kritikai kiadás körül…"
Még egyszer: „Katona József kritikai kiadása körül.. A Kiskunság 1969. 1. számában Kovács Győző figyelemre méltó megjegyzéseket fűz az 1968. 3. számban azonos címmel megjelent írásomhoz. Örvendetes, hogy a feladat sürgető időszerűségét Kovács Győző is érzi, s cikkével a megoldás helyes módszereit kutatja — egyelőre, sajnos, csak elméletben. Vagy talán nem is annyira „sajnos” . . . Mert mielőtt bármely fontos feladathoz fogunk, tisztában kell lennünk a megoldás elméleti feltételeivel és a helyes módszerekkel. Kovács Győző szerint Katona József összes műveit a magyar klasszikusok kritikai kiadásának szabályzata szerint kell közzétenni. Bizonyára arra gondol, hogy valahogy úgy, mint Aranyt vagy Jókait. Megjegyzi azonban: „Szerencsére ma már szép számmal állnak rendelkezésre kritikai kiadások, amelyek a kritikai szabályzat mellett a szokásjogot is kialakították.” Katona életművének kritikai közzététele kapcsán feltétlenül figyelembe kell venni — a kritikai szabályzat mellett — a Codices Hungarici és a Régi Magyar Költők Tára (XVII. század) kiadása során kialakult és jól bevált elveket. A hagyományos értelemben vett „klasszikusoktól” Katona munkássága mindenekelőtt annyiban tér el, hogy forrásai vannak. Nemcsak a történeti és irodalmi-dramaturgiai tanulmányoknak, hanem a drámáknak, sőt magának a Bánk bánnak is. Ezekre a forrásokra sokszor maga Katona is utal; — nagyrészüket meg már felderítette az irodalomtörténet. (Persze vannak még felderítetlen források is!) A forrásokat a kritikai kiadásban feltétlenül közölni kell. Mégpedig nem eldugva a kritikai-apparátus jegyzet-tömegében, hanem az alapszöveggel párhuzamosan. (A Codices Hungarici módszeréhez hasonlóan.) — Az így a világ elé állított Katona-életmű veszít talán valamit a köztudatban élő „eredetiségéből”, de közelebb kerül a valósághoz, az igazsághoz. Az alapszöveg és a források párhuzamos közzététele fényt derít majd Katona legnagyobb értékére: nyelvi erejére, miért fordította ezt vagy azt a német, francia vagy latin kifejezést éppen úgy magyarra, ahogy lefordította... (A magyarázat egyébként — bármennyire hazabeszélésnek látszik is — alighanem ez: Katona abból az alföldi magyar-kun nyelvi ősanyagból alkotta meg költői-fordítói világát, amelyből legnagyobb klasszikusaink, Petőfi és Arany, sőt József Attila is merített. Vagy legalább: ez az elsődleges őselem Katona költészetében.) Ami a helyesírást és a szövegváltozatokat illeti, az RMKT lehet a példa. Helyesírás tekintetében Katona kora bizonytalan korszak (vö.: Fábián Pál műveivel), s itt aligha lehet mást tenni, mint ragaszkodni az eredetihez, ha egyáltalán van ilyen. Ha nincs, akkor megfelelő szerkesztési elvek szerint talán a kor helyesírását kell rekonstruálni a meglevő adatok alapján. A szövegváltozatokat az alapszöveg alatt a lap alján kell közzétenni, nem a mű (ill. kötetek) végén. Ez nagyon megkönnyíti a későbbi kutatómunkát. A mű (ill. kötetek) végére az értelmező jegyzetek kerülhetnének. (A Rosta, Arany jegyzetei stb.) Az időrendet feltétlenül meg kell bolygatni, legalább a Bánk bánnal kapcsolatban. A két kidolgozás szorosan összetartozik: együtt olvasva érdekes! Ha elég nagy formátumban jelenne meg a kritikai kiadás, akkor elképzelhető, hogy a nyitott könyv baloldali lapján párhuzamosan olvasható a Bánk bán két kidolgozása, a jobboldalon pedig a források és a jegyzetek. — A jegyzeteket nem utaló-számmal kellene jelezni, hanem a lap szegélyén a sorokat lehetne számozni, s a jegyzetek a sorokra mutatnának vissza. — (Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Bánk bán két kidolgozása és a források alapján valaki egyszer mai nyelven megírja az új Bánk bánt, — úgy mint Illyés Gyula a Kegyencet, s Katona műve így indul el igazi színházi diadalútjára. Persze ennek a gondolatnak semmi köze sincs a kritikai kiadáshoz — de csak a kritikai kiadás birtokában lehet jól megvalósítani.) „Nehéz feladat lesz Katona József összes műveit kritikai kiadásban megjelentetni” — véli Kovács Győző. Valóban, a feladat nagy. De az irodalomtörténeti és nyelvészeti előmunkálatok — a meglevők és a most készülők — komoly segítséget nyújthatnak a munkában. Tempus adest: iám proximus ardet Ucalegon. BOGNÁR ANDRÁS 6* 83
