Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - JEGYZETEK - Heltai Nándor: Mikor született Katona József
Mikor született Katona József? Olvasom, hogy Kecskeméten 1892-ben csinnadrattás buzgalommal készülődtek a drámaíró századik^!) születési évfordulójának megünneplésére. Mindenre kiterjedt a hatvantagú előkészítő bizottság figyelme. Időben megválasztották a vezérelnököt, főelnököt, asztalnagyot, kioktatták az ellenpárt korifeusait, felkérték a védnököket. A sajtó napról napra bizonygatta, hogy Katona milyen nagyszerű hazafi volt és méltó a hálára. Csak éppen az anyakönyvet nem nézte meg senki. A beavatottak már Ady Endre versein vitáztak — 1905-ben —, amikor Terlanda Rudolf lelkész mások helyett is restelkedve helyesbített: a jeles költő 1791-ben látta meg a napvilágot. További két évtized telt el, amíg az irodalomtörténészek tudomásul vették a bejelentést, kijavították az emléktáblákat, hibás feliratokat. A takácsmester fiához halála után sem volt kegyes a sors. A kolerajárvány miatt 1893-ra halasztott „centenáris megemlékezést” máig emlegetett felhőszakadás mosta el. Az érdekelteket szerencsére megvigasztalta a kiválóan sikerült bankett. A megjelent előkelőségek valamennyien jó hangulatban távoztak. (Színészeket, írókat helyhiány miatt nem hívtak.) Tucatnyi pohárköszöntő hangzott el. Szebbnél-szebbek. A negyedik és a tizedik tószt a „halhatatlannak kijáró tisztelettel” citálta a „város hű fiának érdemeit”. Még a főispán úr is említésre méltatta. Néhány évtized múltán, 1937-ben a Színházi Élet terjedelmes tudósításban ismerteti a kecskeméti Bánk bán előadást. Tanulságos iromány annyi szent. Ki tudná ma enélkül, hogy balatoni Farkas Alice volt messzeföldön a legjobb parti. Ötven sort szenteltek a ruháknak. A mű, a szerző és a produkció bemutatására három sor jutott. Miért hozakodom elő ezekkel a régi — bevallom — célzatosan válogatott históriákkal! „Hol vagyunk már ettől” — hallom az ellenvetéseket. Ma már nyíltan senki sem vonja kétségbe, hogy Katona József a legnagyobbak közé tartozik. Ez igaz. Az utóbbi években tíz- és tízezer példányban adták ki alkotásait, és a színházak is rendszeresen műsorra tűzik nemzeti tragédiánkat. Tudósok okos tanulmányokban elemzik műveit. Szép, szép tapsoljunk. Őszinte jóérzéssel. Sajnos, éppen a jóvátevő nemzeti buzgalom fényében bújnak elő, tűnnek fel a felületesség, a közönyösség ma is csúfoskodó szeplői. 1815-ben fejezte be Katona József a Bánk bán első kidolgozását. A másfélszázados évfordulóról alig- alig vettünk tudomást. A Népszava és a Tiszatáj írt arról, — 1966-ban — hogy éppen 175 esztendeje született legnagyobb drámaírónk. Meg a Sajtóellátó jóvoltából tíz vidéki napilap. A központilag szétküldött cikkek szerzői meglepő, újnak látszó adatokkal járultak az ünneplés sikeréhez. A hírrovatok számára készült előzetes tudósítás szerint a jeles költő 28 éves korában halt meg, a terjedelmesebb és egyébként érdemes cikk szerint 1829-ben húnyt el a „kecskeméti ügyvéd”. Eddig úgy tudtuk, hogy halála után három évvel mutatták be először a Bánk bánt. Most kiderült: „hat évnek kellett eltelni”. Hivatkoznak Bánk híres monológjára, amelyet Tiborc szokott elmondani. Elkezdtem számolgatni: hány szakmabeli nem ismeri Katona József legfontosabb életrajzi adatait. A Sajtóellátónál legalább hárman átolvasták, míg a sokszorosítási engedélyt megadták. A tíz vidéki hírlap mindegyikénél minimálisan egy-egy rovatvezető, revizor, olvasó-szerkesztő. A gépírónőkről, korrektorokról ne is beszéljünk. Senki sem vette észre a vaskos tévedéseket. Vagy tán azt gondolták: minden úgy jó, ahogyan föntről jön! Kíváncsian forgattam másnap, harmadnap az újságokat. Hiszen tévedni emberi dolog, tévedésben maradni balgaság. Már a rómaiak is tudták. Vártam a helyreigazító sorokat. A pontos tájékoztatás az újságírás alapkövetelménye. Hiába! Utólag sem vették észre a hibákat! Az olvasók sem reklamáltak? Egy-egy táncdalügyben százezrek hallatják véleményüket, most süket csend. A módosítást, kiigazítást kérő leveleket „presztízs-okokból” süllyesztették az asztalfiókba? Elképzelhető. Még az irodalmi folyóiratok is hallgattak. A Ludas Matyi szemfüles Árgus doktora sem rótta meg a vétkeseket. Végül Katona József intelmére hallgatva — „Munkálkodó légy és ne panaszkodó” — szelíd iróniával megírtam az esetet annak a művészeti hetilapnak, amely glosszák özönét zúdítja ama tájékozatlanra, aki egy másodrendű francia író nevéből kifelejti az „e-bötüt”. Máig sem közölték. Nyilván, én tulajdonítottam az ügynek a szükségesnél nagyobb fontosságot. Átnéztem több 1966-ban kiadott „Eseménynaptárt”. Közük, hogy 110 éve halt meg Mickiewicz, 15 esztendeje A. Gide. Jó előre felhívják a figyelmet Trenyov születésének 90 s Nóti Károly (!) 75. évfordulójára. A Könyvtár című újság megfelelő rovatát kivéve Katona nevét hiába kerestem. Móricz Zsigmond 1930-ban keltezett levelében panaszolta, száz éve halt meg Katona József és még mindig nem tudják, hogy tulajdonképpen ki is volt. A fővárosban ma sincs méltó emlékműve. Mit szólna Móricz ilyen bántó elírások láttán? Ez év őszén felavatják a szülőházában berendezett múzeumot. Bizonyára sokat írnak majd Kecskemét nagy szülöttjéről. Ezúton és időben kérjük, hogy a szerzők tanulmányozzák életművét. Ha erre nincs idejük — kedvük? — akkor legalább a lexikonokat nézzék meg, mielőtt a nyomdába adnák írásukat. Fejeződjék be végre a tévedéseknek ez a furcsa és megalázó sorozata. HELTAI NÁNDOR 82
